Informésön

Sziasztok!:)
Tudom, hogy azt ígértem/mondtam/írtam, hogy minden hétvégén (vagy esetleg pénteken) hozok részt, de sajnos valahogy se péteken, se szombaton, sem pedig ma nem tudtam/tudom megcsinálni. :C A rész már kész van..azzal nincs gond (előre megvannak írva a részek, hogy mindig időben tudjam hozni, ami most ugye, mégsem sikerült...) csak nem tudom.. mostanában kicsit szét vagyok esve. Viszont holnap mindenképpen felteszem!:)
Ééééééééés, egy örömhír (legalábbis nekem mindenképpen az c:).
157(!!!) oldalmegjelenítés volt, csak az elmúlt pár hétben, ami számomra hatalmas dolog. Tudom, hogy nem olyan sok, de azért jól esik, és köszönöm szépeeeen!!:)))
Ennyit szerettem volna.
Annyit még elmondok, hogy valószínűleg (biztos) holnap HOZOM AZ ELMARADT RÉSZT!! :)
Xxx, Lilla

3.rész/2.-A koncert

Kedves Olvasók!
Itt van az új rész!! Remélem tetszeni fog!
Nem is rabolom az időtöket!:D
Jó olvasást!
xxx, Li


...ugyanis szinte "csönd"(amennyire az lehetséges volt) honolt az egész helységben és mindenki felemelte a kezét és szépen lassan jobbról-balra integetett. Ami így, hogy világító tárgyak voltak a kezükben gyönyörű volt. De komolyan. Rögtön előkaptam a telefonom, és elkezdtem kamerázni. Megfordultam, és először a tömeget vettem, majd az igencsak gondolataikba méllyedő fiúkat. A következő szám, az Over Again, csak tetőzte a hangulatot. A telefon fények maradtak, ám ehhez társult a közönség énekhangja, ami valamilyen megfoghatatlan gyönyörrel töltötte el az ember szívét. A fiúknak elégedettség ült ki az arcukra, mikor felfogták, hogy a közönség átérzi, mi mindent jelent számukra a dal és, hogy nekik sem közömbös. Fantasztikus volt. Azt hiszem erre a pillanatra mindig emlékezni fogok. Ez így, együtt ütött. Lizzel egymásba kapaszkodva csápoltunk a telefonjainkkal.
Mikor elkezdődött a Little Things, mégjobban magamhoz szorítottam őrült barátnőmet és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Így szóltam:
-Köszönöm Lizzy, ezt a csodálatos estét!! És egyálltalán azt, hogy a barátnőm vagy! Nagyonnagyonanygon szeretlek!!
-Én köszönöm neked!! Imádlak!!-mondta, majd együtt kezdtünk bele a dal refrénjébe:
-I wont let theese little things slip, out of my mouth
But if i do, its you, oh its you they add up to-a következő sornál lehunytam a szemem és úgy énekeltem tovább:
-im in looove with you, and all theese little things

*Liz szemszöge*

Te jó ég. Most jön a kedvenc részem!! Lehunytam a szemem és próbáltam csak a zenére és a csodálatos emberekre koncentrálni, akik most körülvesznek. Szó szerint.

-You'll never love yourself half as much as i love you-énekeltem-you never treat yourself right, darlin' but i want you to.
If i let you now,  i'm here for you, maybe who love yourself
Like i love you, oooooh-kinyitottam a szemem és egy gyönyörű zöld szempárral akadt össze a tekintetem. Hirtelen zavarba jöttem, és elkaptam a fejem. Nem. Az lehetetlen, hogy az előbb én, Elizabeth Carter Harry Styles-szal összenéztem. Vagy még azt is megkockáztatom, hogy szemeztem. Nem. Ez biztosan csak valami álom volt. Valami álom.

*Amanda szemszöge*

Tudtam, hogy még hátra van pár szám a koncertből, és azt is tudtam, hogyha vége lesz, minket feltehetően elvezetnek egy szobába, ahol találkozni fogunk VELÜK.

-Nos...tudjuk, örültök, hogy most a színpadon vagyunk, viszont ne feledjétek, hogy nélkületek nem állhatnánk most itt!! Úgyhogy köszönjétek magatoknak!! Mi pedig nektek!! Szeretünk titeket!-mondta Harry-Csodálatosak vagytok. És most jöjjön a Teenage Dirtbag!!-az eddigi "csöndnek" hűlt helye maradt. Mindenki elkezdett sikítani, és a fiúk is felszabadultan futkároztak fel-alá a színpadon. Viszont Louis szólója alatt, egyszercsak azt vettem észre, hogy Liam odamegy Niall-hez és mosolyogva ránk mutat. Először nem értettem, hogy miért. Aztán rájöttem, hogy én megfeledkezve saját magamról, arról, hogy ki vagyok, vagy éppen mit csinálok, ott álltam, néztem magam elé feltett kezekkel és csak bámultam. Elég vicces látványt nyújthattam, és amikor erre rájöttem csak elnevettem magam és próbáltam durcás fejet vágni. Ám nemmaradt semmi idejük lereagálni, ugyanis kezdődött is a: tapstaps taps, tapstaps taps. Vagyis: nem nem a we were we were rock  you, hanem a ROCK MEE!! ÍÍííííj, ezt a számot úgy zúztuk végig Lizzyvel, mintha mi sem történt volna: mintha nem sírtunk volna egy tíz perccel ezelőtt, nem lettünk volna melankólikus állapotban és nem nézett volna hülyének engem Niall és Liam. Szóval:

-I want you to ROCK ME! ROCK ME, ROCK ME ROCK ME, YEAHHHH-tökös gitárszóló, óriási sikítás.-I WANT YOU TO ROCK ME, ROCK ME, ROCK ME, YEAAH-eközben Zayn egy hatalmasat ráénekelt a monoton "rock me"-nkre-I WANT YOU TO HIT THE PEDAL HEAVY METAL-itt ördög villát mutattunk Elizabethtel-SHOW ME YOU CAREE.

Ez után a She's Not Afraid következett, amit szintén végigugráltuk és összevissza táncoltunk rá. Liz még el is esett (valahogy így nézhetett ki:

)ezen olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy le kellet feküdnöm. Igen, a földre feküdtem. És igen megint hülyének néztek. Csak ezúttal Harry és Louis mutogattak rám nevetve.

-Emberek! Teljesen elképesztőek vagytok ma este.-és elkezdődött a Kiss You. Amire minden előző hangazvart meghazudtoló sikítás volt a válasz. Liz olyan szinten üvöltötte a dalszöveget, hogy szerintem még az a doboscsávó, aki egész hátul volt is hallota. A biztonságiőrök rezzenéstelen arccal bámulták őrjöngésünket.

-If you dont wanna take it slow. And you just wanna take me home baby say YEAH YEAH YEAH, YEAH YEAH YEAH YEAH- and let me, kiss you.-és itt akaratlanul is Liamre néztem. Ami fura volt, hogy ő is rám. De annyira zavarba jöttünk attól, hogy mind a ketten pont egymásra néztünk, hogy rögtön elkaptuk a fejünket. Azt éreztem, hogy valaki egész közel itt áll, és engem bámul. Oldalra fordítottam a fejem, és Liz szuggeráló tekintetével találtam szembe magam. Egy kicsit megugrottam, amikor ránéztem.

-Te jó ég! Téged meg mi lelt?-üvöltöttem, mert itt csak így lehetett kommunikálni. Eközben a háttérben elkezdődött A Live While We'reYoung.

-Hogy mi lelt?? - kérdezte számonkérőn - Azt kérdezed mi lelt?? Mi az, hogy ti itt Liammel szemérmetes pillantásokat váltotok olyan sorok mentén, mint pl.: let me kiss you?? Hmm?? Amanda, drágám. Mondd csak, nem gondolod, hogy valamibe be kellene avatnod??

-Mi?? Dehogy is – védekeztem - Nincs miről beszélni. Mert NINCS semmi. Életemben most láttam először, ezt igazán tudhatnád. És azt is, hogy nem vagyok azaz „egy este alatt szerelembe eső” típus-ez igaz.. – és amúgy is! Azaz összenézés véletlen volt. Azt se tudtam, hogy ott áll-na ez már akkora hanta volt, hogy azon csodálkoztam, hogy nem szakadt rám az ég - Viszont, Liz, egyetlenem-utánoztam - nem gondolod, hogy az utolsó számot még ki kéne élveznünk??? - utaltam arra, hogy elkezdődött az előbb Niall álltal felkonferált utolsó dal, a What Makes You Beautiful.

-Te jó ég!!NE!! Miattad lemaradtam!! - mivan?? Kérdeztem inkább csak saját magamtól. Nem én vagyok az, aki egy koncert kellős közepén kéri számon a legjobb barátnőjét a semmiért. Fél perc múlva viszont, már én is gondtalanul énekeltem a refrént:

-You doon't know! Oh-oh! Thats what makes you beautiful. oh-oh, you don't know you beautiful!!-és vége lett. Konfetti zápor, zenei aláfestő, és a fiúkköszönetet mondtak.

-Köszönjük, London O2!!!Hihetetlenek, csodálatosak és elképesztőek voltatatok ma! KÖSZÖNJÜK!! Imádunk benneteket!! - mondta Louis, majd hirtelen csak annyit láttam, hogy megnyílt alattuk a "föld", és egyenként beugrálltak a színpad alá.

A közönség még 10-15 percig tapsolt és sikított. Vagyis mi ennyit hallottunk még belőle, ugyanis egy idő után odajött hozzánk, az egyik barátságtalan securitys és így szólt:

- VIP-sek vagytok?

3.rész/1.-A koncert

Kedves olvasók!

Ez a rész, a koncertről szól. Az eredeti, koncertRŐL szóló rész, (aminek ugyebár ez az 'első fele') brutálisan hosszú lett, ezért kellett kétfelé "osztani". 

Remélem tetszeni fog, és azt is, hogy egy kicsit azért 'átérezhető' a 'fíííling'.:)

Akkor jó olvasást, és, ha tetszik a rész vagy éppen építő kritikátok van számomra akkor kommenteljetek! Persze nem kötelező, de jobb, ha tőlem tudjátok, hogy tudom hol laktok, ismerem a szeretteiteket és MEGTALÁLLAK TITEKET!:D:D:D:D::D:
Jó, oké. Én is tudom, hogy "hatttalmas" "poén" volt...:D
Ennyit szerettem volna!:)

Csók, *L

Aztán hirtelen kivilágosodott az egész. Az 5 fiú szinte berobbant a színpadra. Szó szerint. Hirtelen nem tudtam hova nézzek.

Mindegyikük helyesebb volt, mint az újságokban vagy bárhol ahol eddig láthattam őket. És mindegyiküknek levakarhatatlan vigyor és elégedettség ült ki az arcára, amikor konstantálták, hogy a tömeg 1000000000000000000000000 decibellel sikít. És értük sikít. Nem tűntek beképzeltnek. Egyáltalán! Boldogok voltak, és ahogy rájuk néztem engem is elöntött a boldogság. Ami bennük volt tökéletesen átvetítették a közönségükre.

Igazából biztos vagyok benne, hogy a dobhártyám károsodott, de megérte. A látvány fantasztikus volt. A kivetítőkön „elővideó” helyét átvette egy nagy palota képe. A közönség tombolt. Néhol telefonkijelzőkkel, néhol kis foszfor csíkokkal(??) világítottak. Viszont egy valami közös volt: mindenki sikított, ahogy a csövön kifért. Videóztak, fényképeztek, ajándékokat dobáltak fel a színpadra, plakátokat tartottak és szakadatlanul üvöltöttek.  A fiúk még engem is megleptek milyen jól énekeltek. Nem erre számítottam, de a lehető legkellemesebben csalódtam! Az első szám, ahogy a refrénekből és Lizzy üvöltéséből kivettem az Up All Night volt.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kezdtem el én is együtt sikítani, ugrálni és artikulálatlanul üvölteni a dalszövegek azon részét amit tudtam. Mert így volt.

Az első szám után volt egy kis köszöntés, amit Louis-tól hallhattnuk.

Ezután az I Would  következett. Lizzel összekapaszkodtunk és egyszerre ugráltunk fel-le, fel-le és közben mosolyogva üvöltöztünk. Mivel mi elég közel voltunk a fiúkhoz, ezért elég sűrűn pillantgattak le ránk. Először Harry integett, és mosolygott le ránk, majd a többiek is intettek felénk. Mi pedig tomboltunk, ahogy csak tudtunk.

Akkor már éreztem, hogy ez az este más lesz. Hogy ez az este megváltoztatja az életemet.

Ez az érzés először akkor fogott el amikor az a mogyoróbarna szempár lenézett rám. Először szinte legyökerezett a lábam, de utána rajöttem, hogyha ennek a (minden túlzás nélkül) leghelyesebb fiúnak, akit az életemben láttam RÁM tévedt a tekintete, akkor már visszamosolygok rá, egy kacsintás kíséretében és intek.

Reakcómon Liam (merthogy ez a neve. Liztől is megkérdeztem a biztonság kedvéért!!) először meglepődött, majd egy sármos mosoly kíséretében visszaintett. Mondhatnám, hogy elkapta a tekintetét, de nem. Nem tudom mióta nézhettünk egymást.

Egyszercsak azt vettem észre, hogy a szőke ír odasétál Liam-hez, követi a tekintetét, megnéz magának, majd megböki a vállát és azt mondja a fülébe. Vagy legalábbis valami ilyesmit tudtam leolvasni a szájáról:

-Az oké, hogy ez a lány gyönyörű és úgy látom neki is tetszel te, de haver! Épp egy koncert kellős közepéén kell elkezdened csajozni?? Ejnye, Li! Rossz kisfiú vagy!-röhögött-Amúgy nyugi. VIP-s a csaj. Ha tényleg annyira érdekel koncert után találkoztok. Viszont addig is türtőztesd magad. És a kisliamet is.

-IDIÓTA-mondta, majd kicsit elpirulva elnevette magát.
Ez után a Heart Attack című szám következett.

A "Szívroham" után(szó szerint..)a More Than This jött. Azt hiszem ez a kedvencen az eddigiek közül. Először is, mert mindannyian csodálatosan énekeltek(mondanom sem kell, melyik szóló jött be nekem a legjobban...), másodszor pedig a szövege miatt.

A koncert alatt megállapítottam, hogy Zayn hangja vetekszik a Liamével. Utánuk jön Harry(legalábbis az én rangsorolásom szerint), akit Niall és Louis követ.

Loved you First.

*Liz szerint a világ*

-’Ive been waaaaaaaaaiting all this time to finally say it,but now I see your heart’s been taken

And nothing could be worseeeeeeeeeeeeeee

Baby, I loved you first!!!!!!!!!

Had my chanses, could've been where he is standing that's what hurts me mooost, Girl i came soo clooose but now you'lll never knooooooooow BABY I LOVED YOU FIRST!!-ó te jó ég!! Niall összevissza táncolt, mikozben Liam úgy tett, mintha simogatná az egész testét!:D:D:D:DD: Szegény Zayn próbállta megőrizni a komolyságát, de nem nagyon ment neki. Áááá és akkor most egy tökös gitárszólóóóó!!-Váááááááááááááááááááááááááá-sikítottam egy óriásit.

-Londoooooon! Mi vagyunk a One Direction, és köszönjük, hogy eljöttetek ma este ide!! Mindenkit látunk egyesével! Látlak titeket ezen az oldalon-mondta Harry-látlak titeket ott hátul, itt elől, ééééééééééééééés lent a földön!!-óriásit sikítottam. Amandával együtt. Egész estére ezt terveztem: üvöltés, ordítás, sikítás(és ezek szinonímái), éneklés. És mosolygok. Mosolygok és nevetek végig.

-A következő dalt, nem biztos, hogy mindannyian ismeritek...ez a ONE THING!-mondta és elnevette magát.

-Áááááááááááááááááááááááá-sikítottam!!
*fél perc múlva*

-Cause u"ve got that One Thing!! Get out get out get out my head!!

Véigénekeltük az EGÉSZET. Igen többes szám. Ezt Amanda is tudta. Bár ki nem?

Mikor ennek a számnak vége lett a fiúk elmentek átöltözni.

Újabb videó következett a kivetítőn, ami a buli utáni állapotot mutatta meg. Louis hálózsákban a földön, Niall gazdagodott egy bajusszal, Liam pedig rózsaszín fülvédőben súrolt. Zayn egy csirke jelmezben kelt. Louis már felöltözve megy be Harryhez, aki éppen egy rózsaszín kecskével osztja meg a fürdőszobáját. Mindenki fürdik, feöltöznek, és elindulnak. Isteeeeeneemmm de édik!!! Ahhhwww*.*

Mikor visszatértek az új outfitjeikben, a C'mon C'mon következett. Hihi. Ezt a fiúk a tipikus "One Direction dance-szel" ékesítették meg.

De aranyosak!! Mindenki felvett valami kis felöltőt. Ki zakót, ki kabátkát.

*Eközben  Amandában. ha-ha-ha*

Liam-mel azóta is tartottuk a szemkontaktust. Oké, nyilván csak egy-egy pillanatra, de mindig megyőződtünk róla, hogy ott van e még a másik(?).

Niall Éhenkórász Horan átírta a szövegét a Change MyMind-ban:
Baby if u say u want me to DRIVE, TO KFC? ha-ha-ha, de vicces.:D
Egyébként e dal alatt rááltak egy nagy tégalalap alakú felületre, vagy mire, ami….. jóég. Felemelkedett olyan magasra, hogy én már tuti behánytam volna, és át"szállította" őket egy kisebb színpadra

Miután leszálltak az emelőről, mi is átsétálhattunk annaka színpadnak a széléhez, hogy ugyanolyan közelről szemlélhessük őket.

A One Way Or Another következett. Imádom ezt a számot, és úgytűnt ezzel nem vagyok egyedül. Mondjuk én még az eredeti változatot ismertem, de ez sem volt sokkal másabb.

Egy idő után összekapaszkodtunk Lizzy-vel és csak ugráltunk össze-vissza, üvöltöttük a szöveget és nevettünk. Mikor észrevettem, hogy nem csak mi nevetünk saját magunkon, hanem Harry és Zayn is elég jól szórakoznak rajtunk valamilyen gyerekes módon kinyújtottam a nyelvem rájuk. Ezen méginkább nevettek. De nem bántam.

A Teenage Kicks következett. Én nem ismertem, de ez is azonnal megtetszett. Egyébként megjegyezném, hogy ez a szám biztos, hogy Niall kedvencei közé tartozott, mert önfeledten ugrándozott rá. Egy gitár-és dobszóló következett. Egy pillanatra abbamaradt és Liam ennyit kiálltott:

-Sikííííts!!-és mi eleget tettünk. Azthiszem beszakadt a dobhártyám. Ettől függetlenül tovább folytattuk az ugrálással megfűszerezett artikulálatlan kiabálást. Mostmár Liam is jól szórakozott rajtunk.

-Mindenki jól érzi magát??-sikítottunk-Most jöjjenek a TWITTER KÉRDÉSEK!!-jelentette be Niall. Én nem tudtam, hogy mit jelent, viszont Liz majd megőrült mellettem mikor megtudta.

-Sbadaba tibabitu türürürüürtü -énekelte Liam.

-Óóóó, látom ott a plakátokat. "69, Harry, vegyél feleségül." Micsoda? Ő az enyém!-kiálltotta Louis és nevetett. Liam meginterjúvolt mindenkit:

-Szia Zayn.

-Szia Leyyuum.-nevetett.
-Hogy érzed magad? Jól? Oké. Szia Louis!-mondta esélyt sem adva Zayn-nek a válaszadásra.
-Szia Suzy.
-Mivan??-röhögte el magát az ideiglenes interjús.
-Szóóóóval. Első twitter kérdés: Niall, mi a kedvenc olasz kajád?
-Öhhhmm..nehéz kérdés...talán a kalsszikus pizza. Bár nem tudom...
-Liam, neked?
-Fagyi. Abszolút-és ez így ment tovább. A kérdések jöttek és a fiúk egyre nagyobb hülyeségeket válaszoltak. A rajongók viszont fáradatlanul üvöltöttek tovább.

A Last First Kiss következett. Ez alatt a szám alatt, megint ráálltak arra a kis emelőre és mialatt elénekelték visszaszállítódtak a nagyszínpadra.

Van valami, amit viszont be kell vallanom. A Last First Kiss, az egyetlen olyan szám, amit már nagyon sokszor meghallgattam és szinte kívülről tudom. Emlékszem először egy rádióban hallottam, és mivel a címét nem árulta el  műsorvezető(mert miért is tette volna..-_-) hetekig nyomoztam, mire megtaláltam. De abszolút megérte!

Visszasétáltunk a nagyszínpadhoz.

A Moments következett. Majdnem elsírtam magam, mert olyan gyönyörűen énekelték. Szóval én MAJDNEM elsírtam magam. Viszont Liz bőgött. Őt nem gátolta semmi. És amikor belenéztem a könnyes szemeibe rögtön tudtam, mire gondol. Elizabeth-tel nem rég(a kapcsolatok vége utáni szenvedési időszakban mért nem rég) szakított a barátja, Nick. Mondanom sem kell, csúnya szakítás volt. Liz isszonyatosan szerelmes volt a fiúba, és a fiú is belé. Aha…csak 1 év felhőtlen kapcsolat után Nick egyszercsak közölte vele, hogy ő már "megunta" Lizzy-t és nem kíváncsi rá többet. Liz teljesen összetört. Hetekig ki sem jött a szobájából, és ezt a számot hallgatta olyan hangerővel, hogy senki ne hallhassa a sírását. Rengeteg munkámba tellett, mire végre sikerült kirángatnom a barlangjából és ráébresztenem arra, hogy az a mocsadék egyszerűen NEM ÉRDEMLI MEG. Ám sajnos a seb, amit ez az idióta ejetett szegénykém szívében, még így, egy fél év után sem gyógyult be annyira, hogy sírás nélkül végig tudja hallgatni ezt a számot. Gondolom nem kell magyaráznom, mennyire kivolt…

Szóval, amikor belenéztem könnyes szemeibe nem szóltam semmit, hanem csak átöleltem olyan szorosan, ahogy csak tudtam. Belezokogott a vállamba, de olyan fájdalmasan, hogy nem tudtam, mit csináljak. Egyszerűen vele együtt sírtam. (Zárójelekben megjegyzem, hálát adtam az Istennek, hogy vízálló sminket használtam!) Mire mindketten megnyugodtunk, már vége is lett a következő számnak. A Back For You-nak.

Újabb outfitcsere.

Ismét egy "kisvideót" láthattunk.

Miután kiszálltak a kis, zöld kocsiból, amiben addig nyomorogtak, mindannyian különféle maskarákat öltöttek magukra. Louis egy dagi embernek öltözött be, aki „INGYEN ÖLELÉS” táblával nyomult és az utcaemberét ölelgette, ha szerette volna, ha nem. Majd Liam és talán Harry jött. Liam egy ballonkabátos öregbácsinak, Harry pedig egy ugyanolyan néninek. Ők azzal szórakoztak, hogy leejtették a táskájukat, és eljátszották, hogy alig bírják felvenni, mire valaki a segítségükre sietett és felvette, ők elszaladtak. Zayn és Niall rocker utcazenészek voltak, akik szörnyen adták elő a Live While We're Youngot. Némi tánc jött öreg Harry nénitől és Louis "Free Hugs" Tomlinsontól egy kis brékelést is láthattunk. Eközben Niall és Zayn énekeltették a népet. Ezzel párhuzamosan Louishoz odament egy kislány és megölelte, mire ő felfedte, hogy ő valójában a nagy Louis Tomlinson a One Direction-ből.

A fiúk immáron egy kicsit lazább szerelésben énekelték a Summer Love-ot. Ez egy kicsit különlegesre sikerült

2. rész-Út, megérkezés

Kedves Olvasók!:)

Ez a rész sajnos nem lett olyan hosszú, ugyanis a következő kettő brutálisan az lesz.

Több hozzáfűzni valóm a részhez talán nincs is! Max annyi, hogy, ha gondoljátok kommenteljetek, hogy tudjam tetszik-e amit írok, avagy sem!:)

Jó olvasást!

Csók, *L

Olvasáshoz ajánlott zene

...az oké, hogy tetőtől talpig itthoni szakadt göncök voltak rajta. De afelett nehezebben tudtam szemet hunyni, hogy Gyuri, a beszélőpapagája a vállán kapaszkodott, és nem úgy néztek ki, mint akik  egymás nélkül el akarnának indulni bárhova is...
Így történt, hogy 4-en ültünk be végül, bátyám BMW telepjárójába: Brian, Lizy, Én és "Gyuuuuurrrrrri vagyokkk".
-Ha legközelebb arra vetemednék, hogy megkérjem az én Egyetlenemet arra, hogy elfuvarozzon minket BÁRHOVA is, kérlek emlékeztessetek, hogy NENENEENENENENENENEENE és NE tegyem.
-Rám számíthatsz-mondta Liz, és rémülten rám nézett.
-Gyurrrrrrrrri vagyok- kezdett bele a rikácsolásba Gyurika.-Gyurrrrrrri vagyok és szeeeerrrrrretem Briant!
-Na erre meg vajon, hogy vetted rá...
-Nem kellett rá venni. Magától mondta-füllentett a bratyókám.
-Na ezt még te se hitted el-szállt be a beszélgetésbe Lizzy. Reakcióján felnevettem. Imádom amikor egymás vérét szívják. Hihi.
-Gyurrrrrri vagyok-hallatta megint felettéb idegesítő hangját Gyuri.-Gyurrrrrrriii vagyok és szerrrrrretem Briantt!
-Ammmmanda vagyok-utánoztam utitársunkat-és ha nem fogod be a csőröd, levágom a lábaidat, és megeszem!!
-Amanda!!-kiáltott Brian, majd így folytatta:-Nyugi Gyuri...Amanda nem úgy értette!! Ne haragudjj rá. Ő néha ilyen!! Tudod mit beszéltünk meg a múltkor; ha bárki bánt, akkor nyugodtan leckéztesd meg egy kicsit!-na ezen azért felháborodtam egy kicsit! 
-Jól értettem, hogy a SAJÁT bátyám arra biztatja, a papagáját, hogy "leckéztessen" meg???
-Gyurrrrrrrrrri vagyok-kiáltotta már megint-Gyurrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrri. Ám ezt most figyelmen kívül hagytam, ugyanis éppen hadban álltam a bátyámmal.
-Öööööööööö, nem?
-Én is úgy gondoltam.
-Tudod, hogy imádlak, és te vagy a legjobb hugi,-Gyurrrrrrrrri vagyok!-szakította félbe a Brian mondandóját tollas utitársunk.-Öhm..akit csak eltudok képzelni!!-fejezte be.
-Na. Valami iylesmit akartam hallani-mosolyodtam el bátyám kétségbeesett magyarázkodásán.
-Gyurrrrrrri vagyok!
-De, tudd, hogy még tőled sem tűröm el, ha bántod az én egyetlenemet!
-Jó, oké. Majd kiengesztelem.
-Gyurrrrrri vagyok, és szeretem Brrrrrrrriant!-nem szóltam semmit, pedig higgyétek el, nagy nehezemre esett.
-Gyurrrrrrrrrrri vagyok!-itt már volt egy kis sansz rá, hogy megfojtogatom egy kicsit azt az átkozott papagájt! 
-Gyurrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrri vagyok, és szeerrrrrrretem Brrrrrrriant!!
-Liz vagyok, és elvágom a torkod, ha mégegyszer kinyitod azt az idegesítő kis csőröcskédet!-nem bírtam. Kész vége. Elkezdtem őrülten vihogni és ebben társra leltem barátném személlyében. Annyira nevettünk, hogy alig kaptunk levegőt. Szegény Brian próbált minket csitítani:
-Héééé, lányok ez nem vicces! Igenis csúnya dolog-ez csak rátett egy lapáttal a már amúgyis erős RR-ünkre.(RR=RöhögőRoham)
-Komolyan. Lányok!! Fejezzétek be!! Ez nagyon csúnya dolog.
-Gyurrrrrrri vagyok és szerrrrrretem Briant!-utánoztam tollas barátunkat.
-Gyurrrrrrri vagyok és meleg vagyok-tette hozzá Lizy. És ez így ment, míg oda nem értünk az arénához.

Épphogy beesetünk 7 óra 55re. Nem mondhatnám, hogy a biztonsági őrök  örültek a két vihogó idiótának, akik ráadásul még "el is késtek", ahogy az egyik nagy darab fickó mondta. Mondjuk ez nem igaz, mert még maradt 5 percünk, ahogy megnéztem iPhone-om kijelzőjét, de inkább ráhagytam. 
Miután beléptünk a bejáraton, ami már tényleg a koncert"terembe" vezetett, elámultam. Annyi embert én még életemben nem láttam, mint amennyien összegyűltek eme nemes együttes(hopp, egy majdnem alliteráció) koncertjére. Az ajtóban két kedves önkéntes irányított el minket a VIP részlegbe. Vagy inkább mondjam azt, hogy elszeparált sor, a tömeg legelején? Ahha, ez a legmegfelelőbb "jelző". Ez volt az első sor, csak ez el volt kerítve a többitől. Itt nem volt olyan nagy tömeg. 
Konkrétan rajtunk kívül még 3 kislány ácsorgott ott. Azthittem, azért többen leszünk…de mindegy. Velük összebarátkoztam……VOLNA, csak mikor elfoglaltuk állóhelyeinket szinte rögtön belekezdett az előzenekar (azthiszem az 5SOS) egy "nótába" amire a közönség (beleértve Liz-t is, akit őszintén megvallva kicsit féltettem attól, hogy belehal az izgatottsága és rajongásba...,dehát kivagyok én, hogy meggátoljam abban, hogy eltlöltse élete legjobb estéjét??:))
Mialatt a 5 Seconds Of Summer játszott, a kivetítőkön egy „elővideót” láthattunk(igazából fogalmam sincs, hogy mi a neve az ilyen videóknak...úgyhogy legyen a nevük, elővideó. Ámen). Egy buli volt látható, ahol valami ilyesmi volt a szerep leosztás: Liam volt a házigazda. Louis egy partyarcot alakított, Zayn pedig a DJ szerepét vállalta magára. Harry egy nagy piros bőrfotelben olvasott a ház egyik elszeparált szobájában, egy isszonyú csúnya nagynagynagy vörös köpenyben/köntösben(??) és igen okosan nézett a kamerában. Niall volt A"rendbontó", ugyanis ő ugrott bele ruhástul a medence vízébe. Először. Aztán őt követte az összes többi fiú(szigorúan a bandából). 
Mikor vége lett a videónak,hirtelen elsötétült az egész színpad.

1.Rész-Készülődés

Kedve Olvasók!
Itt is lenne az első rész! Nagyon nincs így hozzáfűzni valóm! Olyannyira nincs, hogy jó olvasást kívánok! 
Hihi.

Xxxx, *L


*délután 15:23*

Éppen az agyámon szenvedtem bűnrossz romantikus filmeket nézve, a Batmen-es pizsamámban, amikor Monica nyitott be a szobámban:

-Kisasszony! Hát még mindig pizsamában van?? Ejnye-ejnye!! Gyorsan vegyen fel valamit! Itt van Liz kisasszony, és valami miatt szörnyen izgatott. Kívánja, hogy hazaküldjem, hogy lenyugodjon,-itt elkuncogtam magam, amit egy szúrós pillantással jutalmazott- vagy beengedhetem??

-Teljes lelki nyugalommal, és testi harmóniával beeresztheted vaskapunkon, ó Mónika, kinek szeme s éjjfekete haja olyan szép, hogy minden férfit megigéz!

-Kisasszony! Megkérhetem, hogy ne tegye gúny tárgyává a legújabb hajszínemet? Én is tisztában vagyok vele, hogy ez alkalommal kicsit sötétebb lett, de örülnék neki, ha inkább magával foglalkozna úgy látom ráfér!-mondta, és a hangjában némi gúnyt véltem felfedezni. Miután kiment a szobámból egy percre rá, már fel is váltotta Lizzy. Tényleg egész izgatott volt, és még mosolygott is. Ám amikor meglátott a mosolya helyét átvette a meglepettség.

-Te jószagú! Hát, hogy nézel ki?? Miért nem vagy felöltözve? És mondd csak...összesen hány napja nem fésülködtél?? Mert ahogy így elnézlek, egy kezemen nem tudnám megszámolni..

-Oké-oké. Vettem az adást! Nem lenne kedved inkább témát váltani, és szépen elregélni, hogy mégis mi a francért jöttél a házamba?-kiabálltam rá, kissé túljátszva a megsértett barátnő szerepét. Mindketten elröhögtük magunkat. Miután sikerült befejezni az idétlen vihogást, legjobb barátnőm "szót kért":

-Nos. Azért jöttem, mert TE JÓ ÉG!!!! NEM FOGOD ELHINNI, HOGY MILYEN JEGYEKET SIKERÜLT SZEREZNEM!!!!!-sikítozott össze-vissza-AMANDA!!!! Ma végre meglett munkám gyümölcse: 2 heti fáradozás, és nemtudomhány telefon után végre sikerült MEGSZEREZNEM ŐKET!! Kapaszkodjj! AMY, SZEREZTEM 2 VIP JEGYET A ONE DIRECTION  KÖVETKEZŐ LONDONI KONCERTJÉRE!!!!!!!!!!!!!!!!!-üvöltött. Nos, biztos nem ilyen reakcióra számított tőlem, amilyen a valódi volt, ugyanis ő már kitárta karjait arra várván, hogy megöleljem.

Ám ehhez képest én csak annyit mondtam:

-Oké!

-Mi???? Mi az, hogy oké???? EZ NEM OKÉ!!! EZ FANTASZTIKUS!! Az én forgatókönyvem szerint most sírnod kellene az örömtől!!

-Öhm...bocsánat, ha csalódást okoztam, és kiléptem a szerepemből-vágtam érdekes fejet-de nekem ez annyira nem fantasztikus! Mármint tudodood! Én ismerem őket, meg néhány számukat, és mivel VALAKI-céloztam Lizre-isszonyatosan nagy directioner ezért még a neveiket is tudom, de ha azt várod, hogy most felálljak az igen kényelmes és puha ágyikómból artikulálatlanul üvölteni, sikoltozni és ugrálni, akkor ezt rossz embertől várod. Elmegyek veled a koncertre, és örülök, hogy örülsz, de tudod, hogy én nem vagyok AKKORA, HATALMAS fan. Ja...amúgy mikor is lesz ez a kis konci??

-Először is nem "kicsi" oké??-vágott sértődött fejet- Ők igenis NAGY banda, a világon a LEGNAGYOBB, és örülnék, ha te is felfognád ezt végre!! Másodszor pedig ma este 8-tól-közölte egy éppen lesben álló mesterlövészt meghazudtoló nyugodsággal, és legalább úgy, mintha a mondandója elsőfele fontosabb lenne, mint a második. Miszerint MA ESTE 8-TÓL lesz a koncert.

-Igen, Elizabeth, tényleg??-nevettem erőltetetten.

-Ajj, ajj..a teljes nevemen szólítassz az nem jelenthet jót...

-Hát TÉNYLEG nem jelent jót!!-ripakodtam rá.-Mégis mikor akartál szólni erről?? Amikor már a kocsiban ülünk, a koncert helyszíne felé hajtva?? Vagy esetleg a koncert helyszínén?? Néha tényleg nem értelek. nem tudtál volna EGY, EGYETLEN EGY nappal hamarabb szólni?? Komolyan mondom, nem hiszlek el..

-Jó, oké. Bocsánat. Tudom, hogy szólhattam volna előbb is, de csak most jutott eszembe...

-MI??MIVAN?? Mégis mióta tudod, hogy ma programunk lesz??

-Egy hete...-mondta és összeszorította a szemeit, arra várva, hogy most akkor hűűűdelecseszem. A reakciómon, még én is meglepődtem. Hitetlenül elnevettem magam. De aztán a nevetésem átcsapott röhögőgörcsbe. Komolyan nem hittem el az egész szituáció abszurditását. Hogy lehet valaki ennyire feledékeny?? De komolyan. Normál esetben, lehet, hogy lecsesztem volna, de most valahogy nem ment. Olyan aranyos volt, ahogy próbálta eltussolni feledékenységét, hogy inkább csak nevettem. Miután befejeztem a vihogást, és képes voltam ember módjára viselkedni, ezt mondtam:

-Jó, nyugi. Most van 4 óra. Még van ugyanennyi időnk elkészülni! Gondolom, te arra gondoltál, hogy majd nálunk elkészülsz és az én cuccaimból felveszel valamit. Így van?

-Hááát...tulajdonkéépen igen. De csak azért, mert aaaaaaanyira nem volt mit felvennem!!

-Ahhaaaaa-mondtam, mert ahogy magam elé képzeltem Liz gardróbját, amiben viccen kívül van vagy 2000000 ruha, ez elég hihetetlennek tűnt. De inkább ráhagytam.-Na. Akkor én megyek a SAJÁT fürdőmbe, hajat mosok! Te tedd ugyanezt, csak te menny a vendégszoba fürdőjébe!! Tudod hol találsz törülközőt ugye??

-Nem Amanda nem tudom. Bébi korunk óta ismerjük egymást, és konkrétan itt élem a fél életem, és félig gyakorlatilag itt is lakok, de nem. Nem tudom hol találok egy törülközőt!-nézett szemrehányóan RÁM. Najó. Most akkor ki is a "rossz"?? Inkább ráhagytam a dolgot, és elmentem fürödni. Max 20 perce állhattam a tus alatt, és már éppen a sampont öblítettem a hajamból, amikor valaki majdnem benyitott, majd elkezdett dörömbölni az ajtón. Aztán mivel (gondolom) észrevette, hogy sehogysem nyitom neki ki, beordított:

-AMANDA! MENNYI IDEIG MOSOD  MÉG A HAJADAT?? KONKRÉTAN 30 PERCE BENNT VAGY!! ÉS MOSTMÁR "CSAK" 3 ÉS FÉL ÓRÁNK VAN!!Mondjuk-folytatta halkabban Liz-folytasd csak..ahogy láttam ráfér...-aztán dünnyögött még valamit, de azt sajnos már nem hallottam. Mivel nem volt kedvem összeveszni azon, hogy most nekem van e igazam, vagy neki(természetesen nekem, de ez már részletkérdés...) inkább csak folyattam a tevékenységemet, és mikor úgy éreztem, hogy sikerült felhevíteni a testem körülbelül 120°C-ra, kiléptem a kádból. Megtörülköztem, a hajamat pedig becsavartam egy hajtörölközőbe. Gondoltam, húzom még barátosném agyát, és levágom a körmöm, meg elszöszmötölök egy félórát, de inkább nem akartam még jobban feldühíteni az amúgy is mérges Lizzyt. Miután kiléptem a fürdőszobából viccesen gyorsan magam elé emeltem a kezeim és azt kiabálltam:

-Ne!! Ne bánts! Kérlek!! Legközelebb jó leszek! Megjavulok, csak ne üss meg!!

-Ha, ha ha. De vicces vagy. Ám a helyett, hogy ezen a ferge-mostfigyeljj-teges poénokon töröd az agyadat, nem koncentrálhatnánk valami VALÓS dologra?? Mire is?? Ja, IGEN! MÁR CSAK CIRKA 3 ÓRÁNK MARADT A KONCERTIG!! ÉS TE EGY ROHADT FEHÉRNEMŰT NEM VOLTÁL KÉPES MAGADRA VENNI!!-oltott le azonnal a legszebb fehérnemű szettemben álldogálva…Na viszont ezt nem nyelem le!

-Igen?? Nincs rajtam még egy fehérnemű se?? Talán annyira elvakít a nemrég ajándékba kapott fehérneműm szépsége, hogy nem veszed észre, éppen a kedvenc hercegnős törölközőmben ácsorgok előtted? Mivel ebben az ügyben ÉN vagyok a hiányt szenvedő alany, ezért a továbbiakban ÉN dirigálok?? Elég világosan fejeztem ki magam?

-Igenis, kapitány!-vágta haptákba magát Lizzy. Kicsit talán el is mosolyodott, de mikor meglátta az én komor képemet, rögtön lehervadt az az idióta vigyor a képéről.

-Na, azért. Akkor én most szépen felveszek valami alsóneműt, rá pedig egy itthoni ruhát, hogy nehogy összekenjem magam valamivel…javaslom te is tedd ezt!-miután sikeresen „felöltöztem”, jöhetett a hajszárítás. Nos..ez már nem ment olyan könnyen. Mondtam már, hogy Liz alcsony lány, hosszú barna hajjal, és zöldes szemekkel?? És aztis, hogy én ennek a tökéletes ellentétje vagyok?? Magasabb vagyok(nem az az óriás, de egy pötivel magasabb), mondjuk a hajunk ugyanolyan hosszú, kb, és ugyanolyan barna, csakhogy nekem most éppen kékes-és lilás színekben úszik az alja, és kék szemmel áldott meg az Ég. Azért mondom, hogy „most éppen”, mert nálam elég gyakoriak a „természetfeletti” hajszínek. Volt már kék, sárga, rószaszín és májva ombrém, de előfordult, hogy asz egész piros, világoslila vagy éppen világoskék-rózsaszín-és lila színekben úsztam. Vagyis a hajam.

Szóval ott tartottam, hogy hajszírítás. Szóval nekem egy incivel rövidebb a hajam és kevesebb. Az ENYÉM…nos a Lizé, már közel sem ilyen. Vastag, hosszú és sűrű is. Míg az enyém 3 perc, addig az övével közel sem boldogultunk ilyen könnyen. Nagyjából 15-20 percre becsülném azt az időt, mialatt KÉT(KETTŐ, TWO, II) hajszárítóval sikerült szárazzá varázsolnunk az egyetlenem haj koronáját. Ami ez után, inkább hasonlított egy szénakazalra, de ez legyen a mi kis titkunk.

Miután átestünk a hajszárítás traumáin, jöhetett a SMINK!! A kedvenc részem!!:) Először is azért, mert nagyon szeretem kifesteni magam és másokat is. Másodszor, pedig mert Elizabeth ezt a részt utálja a legjobban! Ha-ha.
Miután egy kicsit lealapoztam az orrom és a homlokom(sosem kenem be az egész fejemet, mert az alapozóm színe tökéletesen megegyezik a bőrömével továbbá nem szeretem, ha az egész arcom be van kenve. pum-ktum!) jöhetett a korrektor az apróbb bőrhibákra és a szemem alá. Mikor ezzel is végeztem, jöhetett a szemspirál, és a tus. Arra gondoltam, hogy mivel ma végül koncertre megyünk, kicsit jobban odafigyelek a tusvonalamra, éshát azt találtam ki, hogy most nagyobbat is húzok, mint ahogy szoktam. Váááá, mekkora lázadó vagyok.-_- Aztán jöhetett egy kis bronzosító, meg egy halvány, de mégis számottevő rózsaszín szín, az ajkaimra.

-Miután még szebbé sminkeled magad, mint ami vagy…bár kötve hiszem, hogy ez lehetséges-jegyezte meg halkan, majd köhintett egyet, mintha mi sem történt volna!-kérlek megtennéd, hogy vetsz egy pillantást, ha nem túl nagy kérés, egyetlen édes oaadó barátnőd fejére, és miután konstantáltad, hogy mennyire szarul nézek ki, kisminkelnél VÉGRE???

-Oké-oké-oké. Nyugi tigris!-nevettem fel.-Na gyere ide, te odaadó barátnő!-Liz-t nagyjából ugyanúgy sminkeltem ki, mint magamat, csak neki nem húztam tusvonalat, és az ő száját már bátran kiemeltem egy gyönyörű sötétrózsaszín rúzzsal.

Ez után jöhetett, a dolog neheze:
-Mit vegyünk fel?-kérdeztük egyszerre.
-Ha én azt tudnám…-mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.
Mindketten odaálltunk fehérneműben a gardróbom elé, és legalább úgy szuggerálltuk a ruháimat, mintha csak arra várnánk, hogy maguktól ránk „adódjanak”…
Fél óra ácsorgás után így szóltam:
-Figyeljj, Lizzy…már csak 1 óránk maradt, úgyhogy jó lenne kitalálni, hogy mégis mi a píííípben menjünk!!
-Nem mondod?-nézett rám legalább olyan kétségbeesett(ha nem kétségbeesetebb) arccal, mint maga, a szituáció volt. Egy újabb 10 perc után megvilágosodtam!! Kivettem a RAMONES pólómat,
LÁSD:

hozzá pedig egy testhezálló, türkizkék, térdigérő, csőszoknyát, amihez a képen látható bal oldali cipőt választottam:

Miután a hajamat lazán kiengedtem, és beletúrtam egy kicsit, jöhetett Liz. Neki a képen látható összeállítás választottam egy fekete platformos magassarkúval.

Miután elétettem a ruhadarabokat ő csak ennyit mondott:
-Köszönöm Amanda!! Nem tudom, mi lenne velem nélküled!! Habár, ez a cipő gyönyörű..mégis csak egy koncertre megyünk!! Nem kellene inkább valami lapostalpút?
-Öhm…Nalátod! Erre nem gondoltam!! Akkor várj itt és én mindjárt hozok egy megfelelő cipellőt!-mondtam, majd eltűntem a gardróbomban.

-Mit szólnál ehhez?? Vagy ez túl „szegecses”?? Igen…Váárj. Keresek valami mást-fordultam vissza a cipőkhöz.-Ááááááááááááááááá. MEGVAN!!! Ez a TÖKÉLY. Szuperkényelmes, és NAGYON jól néz ki!!

-Amanda-kezdte Liz-köszönöm!!-és nagyon úgy nézett ki, mint aki meg akar ölelni.
-Na, azt már nem!-mondtam, és elléptem előle.-Azt hiszed ennyivel kiengesztelhetsz azok után amiket mondtál a hajamról?? Cöhhh. Rosszul hitted-mondtam, és a végén kiesve a szerepemből elnevettem magam, és megöleltem, nehogy mesértődjön itt nekem!

Azt után, hogy felöltözött, csak gyorsan összekonytolta/csutizta/fogta a haját, ami szelíden megjegyezném, így úgynézett ki, mint valami extranagyra nőtt dió. 

Mindezek után, negyed 8kor az ajtóban toporogtunk Brian bátyámra várva, aki valljuk be, akármennyire is imádja az ő egyetlen Amanda hugát, nem rajongott annyira az ötletért, miszerint neki kell elfuvaroznia minket az O2 Arénába. Hát igen. Így járnak azok, akik nem rendelkeznek jogsival..:(

Lényeg a lényeg Brian-t sikerült leimádkozni az emeletről cirka 10-15 perc alatt. Khm-khm. De amikor lejött...

Bevezető

Kedves Olvasó, ki betévedtél ide!

Ez lenne, az én nem olyan régen indult blogomnak a Bevezetője.

Remélem, tetszeni fog, és felkelti annyira az érdeklődésedet, hogy követed a továbbiakat is!

Egy héten, 1 rész lesz, ami elég hosszú lesz, és ami mindig a hétvégén fog jönni! (Valószínű szombaton, vagy vasárnap.)

Igyekszem majd képekkel színesíteni a bejegyzéseket, hogy "ne legyenek olyan unalmasak", no meg, hogy segítsem egy kicsit a vizuális képzelőerőtöket.
A részek attól függetlenül fognak jönni, hogy kommenteltetek e az előzőhöz XY mennyiségűt, vagy sem. Ám ettől függetlenül örülnék neki, ha ilyen formában tudtomra adnátok, hogy tetszik, vagy akár azt is, hogy nem tetszik! Építő-kritikát ELFOGADOK.:D

Ennyit szerettem volna, így elsőre!

Enjoy!;)

*L

zene
Azt hiszem egy álmom vállt valóra, amikor megtudtam, hogy felvételt nyertem az Oxford Egyetemre. Egészen kicsi korom óta arra vágytam, hogy védőügyvéd lehessek. A sikeremben senki nem kételkedett, ugyanis amióta megtanultam beszélni, azóta be sem áll a szám. Ami a szívemen, az a számon. Ez néha áldás néha átok. Szóval, ott tartottam, hogy felvettek...igen! A levelemben két fajta válasz állhatott:

1. Tisztelt salalalalalalala örömmel tájékoztatjuk, hogy felvételt nyer a londoni Oxford Egyetemre!

2. Tisztelt sanananannanana sajnálattal közöljük önnel, hogy felvételi vizsgája az Oxfordi Egyetemre sikertelen.

És még mindig nehezemre esik felfogoni, hogy SIKERÜLT!! Felvettek! Költözhetek Londonba!! Ez fantasztikus!! Egyébként azért írtam, hogy "költözhetek", mert sajnos egyenlőre egy kisvárosban élek, ami olyan 150 km-re van Londontól!!

Naajó. Kedves olvasó! Felejts el MINDENT amit eddig olvastál. A fele sem igaz.

A nevem Amanda Johnson,

18 éves vagyok és Londonban élek apámmal, anyámmal 3 bátyámmal (Briann-nal, Adamm-mal és Steve-vel), illetve hugaimmal: Samanthával, és Nikollal. Fél éve dolgozok gyakornokként a Vouge-nál. Ezt a lehetőséget anyámnak köszönhetem, aki az újság főszerkesztője. Ha már a munkáknál tartunk: apámnak van egy jólmenő építkezési vállalata, és most jut eszembe, hogy nem is nagyon élek együtt a bátyáimmal. Mármint a 2/3ával. 

Ugyanis Adam apám nyomdokaiba lépett, és saját háza van nem messze innen. Ő Adam:

Ránézésre, ha nem ismerném kapásból azt mondanám, hogy üzletember. Mondjuk az is...:D

Steve,

vagy inkább mondjam, hogy Kalandos Steve?? Tehát Steve kaszkadőrként dolgozik, ám én inkább mondanám, hogy semmire kellő. Már ő is külön él..pontosítok: velünk él, mármint a házunkban vannak a holmiai, de róla tudni kell, ha gondol egyet, akkor egyik nap még itthon van, másiknap pedig már a sivatagban tevegel. Sosem lehet tudni, hogy éppen min töri a fejét. Hogy hova akar utazni, vagy milyen őrültségen ötlött ki éppen. Szegény anyát néha a víz leveri, mikor megtudja, hogy Sztívnek 3 nap eltűnés után annyi a mentsége, hogy bungee jumpingolni szeretett volna, ígyhát gondolta "miért is ne?" elment kipróbálni. Mondanom sem kell anyát nem igazán tudja megnyugtatni ezzel. Hogy apa mit gondol erről?? Ő valamilyen érthetetlen módon büszke semmirekellő bátyámra.

Aztán ott van Brian.

 Brian-t testvéremként szeretem. Mivel az is!D:DD: Najó. Ne poénkodjuk el. Szóval Brian. Az összes testvérem közül, talán vele a legszorosabb a kapcsolatom. A többiekkel is szoros, de vele ez más! Bármit megtudunk beszélni. BÁRMIT. Hamarabb észre veszi, ha bajom van, mint én magam. Csak egy nézés is elég ahhoz, hogy lássuk egymás gondolatait! JA! Majd elfeledtem! Adam 25, Steve 23, Brian 20, Sam és Nikol

a kishugaim pedig 4 évesek. Köztünk nagyon nagy a korkülömbség(mármint Sami, Nikol és a bátyáim meg én köztem), ugyanis őket anyáék örökbe fogadták. Mindettől függetlenül ha bárki megkérdezi:
-Ők hogy-hogy négerek?? Örökbe fogadtátok őket??-én erre büszkén azt felelem.
-Lehet, hogy örökbe fogadtuk őket, de ÉN a nővérük vagyok. És büszke vagyok rájuk-és az arcomról csak úgy sütni fog a büszkeség, miközben mondom. Mondjuk szerintem nincs az az ember, aki, ha rájuk nézne ne akarná megfogni a kis kezecskéjüket, vagy megsimogatni a pufi kis arcocskájukat! Rájuk általában én, vagy, ha esetleg én nem érek rá Monica,

 a bejárónőnk/házvezetőnőnk/mindenesünk vigyáz, mert ugyebár anya és apa is elég sokat dolgozik. Ám a hétvégéken mindig együtt van a család!! Csak nagyon kevés az olyan alkalom, amikor bent maradnak dolgozni, vagy esetleg el kell repülniük munkaügyben. Az utóbbi apánál, az előbbi anyánál gyakoribb.

Aztán lássuk a háziállatokat:
Stevenek van két bohóchala (olyanok, mint Némó a Némó nyomában c. filmből.) Sztíív és Sztíívi. Említettem már, hogy középső-legidősebb(vagy egyálltalán ilyen kifejezés??) bátyám enyhén EGOMÁN?? Nem? Mert akkor most mondom...

Adam nem tart házi kedvencet, mert ő úgy gondolja, hogy annyira be van táblázva, és olyan sok a dolga, hogy biztos mindig elfelejtené megetetni, és éhen halna a kutyája/macskája/tökmindegymije.

Nos Brian egészen más..Szerintem az ő szobája leginkább egy állatkerthez hasonlít. Tart hagyományos házikedvenceket: iylen például Kill és Bill a két bernáthegyi kutyája(gondolom a nevükből rájöttetek, hogy Brian Kill Bill fanatikus..), aztán van egy nagyonangyonnagyon édes sziámi cicusa, akit néha én is kölcsön veszek..nem olyan sokszor..naponta egyszer-kétszer...najó. Talán néha kisajátítom. De ez részletkérdés. Szóval a macskáját valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nemes egyszerűséggel elnevezte Cat(?????????????????????)-nek. ennyi volt a normális része. És akkor most jönnek a papagájok: 3 van. Van egy beszélő papagája, Gyuri. Egy törpepapagája, Perri és egy hullámospapagája Óceán. Ne kérdezd, hogy miért Óceánnak nevezte el... Aztán. Van egy görénye, Lily, aki igazából fiú, de mire erre rájöttünk, már késő volt, és mindenki megszokta, hogy Lily-nek hívjuk. Van még egy egész akváriuma, amiben cirka 200-300 féle hal úszkál boldogan, gondtalanul. Remélem nem haragszol meg, ha most nem sorolom fel, hogy milyen fajtájúak...

Samnek és Nikolnak egy sincs. Vagy MÉG nincs...

Akkor elérkeztünk hozzám. Nekem csak egy van: Liz a legjobb barátnőm.

Ha-ha-ha, mekkora poén volt! (Egyébként néha tényleg olyan, mint egy állat, de ez maradjon a mi titkunk.) Liz, egy átlagos magasságú barnahajú, zöld szemű néha idióta ám az esetek többségében igen kellemes teremtmény. Igazából én testvérként, a családom pedig már családtagként kezeli, ugyanis ideje nagy részét nálunk tölti. A szülei elválltak (méghozzá nem az a szép csöndes "beszéljük meg" vállás volt...). Az apukája üzletember, és állandóan utazik, így szinte sosincs Lizzy-re ideje. Az anyukája pedig akkor elhagyta, amikor elválltak az apjával, Bobbal. Ahhoz képest, hogy mennyi mindenen keresztül ment, a legjobb ember akit valaha ismertem, és azt is megmerem kockáztatni, hogy akit valaha ismerni fogok! Vicces, kedves, aranyos, odaadó, idióta, okos, csintalan, segítőkész, nem utolsó sorban gyönyörű(de komolyan csodaszép!) és még sorolhatnám.

*Írói megjegjegyz.: a blogban lesznek még új szereplők (5 biztosan..:)), de az ő bemutatásukat (ha lesz nekik egyáltalán..) a későbbiekben láthatjátok majd. :)

Akkor ennyi lenne a bemutatás. Remélem tetszeni fog a blogom!! Jó olvasást!:)