7.rész-Mi tartott ennyi ideig??

Drágaszágok!
Itt is lenne az új rész!
Sajnos nem lett túl hosszú, de a következő brutálisan az lesz, úgyhogy nem kell megijedni!D::D:D
Továbbá szeretném megköszönni a 2. díjamat ÉS és az oldalmegjelenítések egyre növekedő számát is!<3
Akkor jó olvasást!c:
Kommentelni ér!!

ajánlott zene

Mikor már éppen gondoltam, felnézek, ne legyek olyan feltűnő észrevettem, hogy ő is bámul. Ezen el kellett nevetnem magam. Először elpirult, aztán ő is elnevette magát. Csak nevettünk, és nagyon jó volt.

Pár perc múlva, már végre szárazan kaphattuk magunkra nem is olyan rég még vizes darabokat.

Éppen nyitottam volna az ajtót, amikor Liam kezét éreztem a vállamon. Csodálkozva fordultam vissza, és kérdő tekintettel néztem rá:

-Mi a baj??-kérdeztem.

-Semmi - húzódott egy félmosolyra a szája - csak szeretném, ha tudnád, hogy sajnálom. Azt ami történt veled. Amiket elmondtál. Tudom, hogy nem számít, és hogy már mindegy, de én mégis szeretném, ha tudnád, hogy így gondolom. Senki nem érdemli meg ezt. Számomra mindig is felfoghatatlan volt, hogy miért bántja az egyik ember a másikat? Vagy, miért nem tudunk elmenni egy olyan dolog mellett, ami nem tetszik? Felfoghatatlan. Engem is mindig vertek. Engem még általánosban... mindig csúfoltak, és vertek. A nagyobbak. Igazságtalan volt, mert a kisebbet könnyű legyőzni. Védtelen voltam. Elegem lett, és elkezdtem boxolni. Emlékszem eleinte milyen nehezen ment…aztán belejöttem. Már nem tudtak többé megverni. Már nem volt nekik olyan könnyű. Megvédtem magam, és elláttam a bajukat. Megmutattam nekik, hogy nem is vagyok én olyan gyenge. És bevált. Aztán, mikor látták az amúgy vak emberek, hogy milyen erős vagyok, már rögtön elkezdtek jönni. Szóba sem álltam velük, pedig  rengeteg új „barátot” szerezhettem volna - és a „barát” szót olyan gúnyosan és cinikusan mondta, hogy még nekem is belesajdult a szívem.- Csodálkoztam, hogy egyáltalán ők komolyan gondolták, hogy majd szóba állok velük, azok után, hogy addig nem is barátkoztak velem, míg nem voltam erős. Vagy sportos, vagy jóképű. Tökmindegy volt, és nem is érdekelt.. Szóval csak azt szeretném, ha tudnád, hogy pontosan tudom, min mentél keresztül. És átérzem, és bár ne kellett volna ezeken keresztül menned, mert nem érdemelted meg. Ezt senki nem érdemli meg. Az emberek ostobák - fejezte be mondandóját. A reakciómon én is meglepődtem, eleinte csak néztem, majd félve felé léptem. Mélyen a szemébe néztem, azokba a csodálatos mogyoróbarna szemekbe. Még közelebb léptem hozzá, és átöleltem. Szorosan megöleltem. Éreztem, hogy először még egy picit tétovázott, majd ő is visszaölelt. Csak ennyit suttogtam a nyakába:

-Köszönöm. Nagyon-nagyon köszönöm - és már majdnem megint elsírtam magam. Mikor észrevette, hogy már szipogok, egy kicsit eltolt magától, kereste a tekintetem, de valahogy nem tudtam a szemébe nézni. Sosem szerettem, ha gyengének látszom. Észrevette, hogy kerülöm a tekintetét, ezért az államnál fogva magához fordított, a szemembe nézett, és azt mondta:

-Ne sírj emiatt, mert senki nem érdemli meg a könnyeidet. Pláne nem az ilyen emberek -igaza volt. A sírásom rögtön abbamaradt. Valami ismeretlen nyugodság árasztotta el az egész testem, és iszonyatosan élveztem. Mikor látta, hogy megnyugodtam, így szólt:

-Na látod!!- mosolyodott el.- Olyan szépen tudsz mosolyogni, az ilyen emberek, vagy dolgok miatt ne hervadjon le az a gyönyörű mosoly a pofikádról!- gügyögött -Na! Hadd lássam, hogy tudsz mosolyogni! Mutasd meg Liam bácsinak!-ezen el kellet nevetnem magam - na végre! Látod? Tudsz te, ha akarsz!!-nevetett.- Na gyere, menjünk vissza, még mielőtt ránk rúgják az ajtót…

-Igen, szerintem is elképesztően hiányZOK nekik-mondtam somolyogva, kihangsúlyozva, hogy CSAK én, és Liam nem. Persze ezen rögtön „felháborodott”.

-Mi az, hogy csak te? Adok én neked-kiálltott, majd elkezdte csikizni az oldalamat. Ekkor már a mi „boxunknál” jártunk, és amikor megpillantottam a többiek mosolygós arcát, hirtelen elpirultam. Ugyanis Li a derekamnál fogva csikizett, és úgy nézhettünk ki, mint akik .. nem tudom, hogy nézhettünk ki. Vagyis igen, de inkább mindenkinek a saját kis fantáziájára bízom a mondta folytatását…..:

-Na, mi tartott már ennyi ideig?-kérdezte Harold.

-Én tudom!-tette fel a kezét Louis.

-Na, te csak maradj csöndben!-intette le rögtön röhögve Liam.-Nem tudsz te semmit!-ezen mind felnevettünk. Louis visszavágott:

-Még, hogy nem tudok semmit! Csak nehogy eljárjon a szám!! Hogy is volt az, amikor nálam voltál, és nem tudtad lehúzni a….-fejezte VOLNA be a mondandóját Lou, de Liam belefojtotta a szót.

-Jó, visszavonom!! Csak ne mondd el, SENKINEK!! Könyörgöm!! Az nagyon gáz volt…

-Micsoda??-kérdezte Lizzy.

-Na látod? Erről beszéltem. Elejtessz egy fél mondatot, és most mindenki kíváncsi a teljes igazságra. Gratulálok, Louis! Ügyes vagy!-mondta idegesen Li.

-Na te csak ne gratulálgass itt nekem! Hát nem magamba tartottam végül? Nahát akkor. Inkább a szádat a kajáddal tömd meg, ne értelmetlen szavakkal-mondta legalább olyan fennhangon, mintha maga Julius Cesar lenne…

-Nocsak, nocsak!- mondtam - Csak nem … öhm..Louis Tomlinson-hoz van szerencsém a One Direction-ból???-kérdeztem végül, mert valami nagy embert akartam mondani, de aztán rájöttem, hogy Ő MAGA egy „nagyember” vagy „sztár” ha úgy tetszik..szóval bebuktam. Zavaromon egyébként Louis jót nevetett.

-Naaaa, de télleg’-kezdte Liz „kultúráltan”-mi tartott ennyi ideig?

-Háát- kezdtem, és közben Liam-re sandítottam, aki csak huncutul rám kacsintott, és átvette a szót.

-Tulajdonképpen Am, szerencsétlenkedése miatt húzódott el eddig…

-Micsoda????- kérdeztem felháborodottan.-Nem én vagyok az, aki „zsonglőrködni” akart, és magára öntötte az ÖSSZES szappant!-tettem szemrehányást.

-Ahha…de, azért ne felejtsük el megemlíteni azt az apró tényt sem, hogy erre nem került volna sor, ha VALAKI nem mossa ki az EGÉSZ felsőjét, és nem kéri, hogy „szórakoztassam” és „zsonglőrködjek” a szappannal, merthogy az mennyire „vicces”…-tett egyébként jogos szemrehányást. Az, hogy ezt mondtam, inkább maradjon köztünk.

-Igeen? És azt a részét, hol hagytad, hogy éppen nekiláttam volna, a most már nagyon is kihűlt kajámnak, amikor VALAKI RÁKÖPTE a KEDVENC felsőmre a MEGRÁGOTT, ZSÍROS kis cuki, aranyos, édes, egyetlen CSIRKEFALATKÁJÁT!!!

-Álljunk meg egy szóra - kezdte - ezerszer bocsánatot kértem már, és mondtam is neked, hogy VÉLETLEN volt. Nem égetem magam, szándékosan!! Szerinted komolyan kiterveltem az egészet? Vagy mi??-kért számon.

-Háát- kezdtem volna védekezni, de Niall közbeszólt:

-Te jó ég..úgy veszekedtek, mint egy idős házaspár! Nyugodjatok már le!! Minden rendben van. Nem kell a másikat okolni, mindenki megbocsát mindenkinek! Világbéke van emberek! Jól elvoltatok: értjük. Semmi baj, én úgy is tudom, mi lesz ennek az egésznek a vége, de az maradjon az én titkom- kacsintott ránk(Li-re és rám) Niall.

-Hát, én nem nagyon értem, hogy mire célozgatsz itt-mondtam-de oké.

-Én igen-mondta Liam, és mosolygott. Gondoltam rendben, majd elmondják, ha akarják.

-Szóval. Most, hogy ezt megbeszéltük, és mindenki kinevette magát- kezdett bele Niall a mondókájába -és most, hogy már csaknem éjjeli 2 óra van, mi lenne, ha nekifognátok az evésnek?? Csak egy ötlet…-és a hangjában némi cinizmust véltem felfedezni..

-Oké, oké. Bocsánat!-mondtam, és nekiláttam. Igazából kicsit bűntudatom volt, mert tudtam, hogy a fiúk egy nagyon nehéz, és hosszú nap után vannak, szóval egy kis gondolkodás után így szóltam:

-Figyeljetek….tudom, hogy egy nagyon hosszú napon vagytok túl-néztem rájuk- szóval nyugodtan menjetek! Pihenjétek ki magatokat, én meg hazatalálok egyedül. Te is Liz! Menj nyugodtan..igazán nem kell velem itt maradnod! Tudom, hogy neked is egy hosszú, izgalmakkal teli nap volt, úgyhogy megérdemled, hogy kialudd magad!! Majd holnap beszélünk!-mondtam.

-Biztos vagy benne?-kérdezte Zayn.-Nekünk ez már igazán semmiség, és szívesen vagyunk veletek-mosolygott.

-Persze! Menjetek nyugodtan! Így is rosszul érzem magam, hogy ennyire megvárakoztattunk benneteket.

-Najó. De csak, mert olyan szépen kérted-mondta Louis.-Viszont egy feltételem van!

-Na? Mi az?

-Olyan jól éreztük magunkat veletek, és hát persze nektek sem lehetett olyan rossz velünk..pláne, hogy én is a társaság tagja vagyok-kezdte az önimádást, de még mielőtt folytathatta volna közbevágtam:

-A lényegre-sürgettem.

-Oké, szóval. Adjátok meg a telefonszámotokat! Legalábbis te! Mert ugyebár Liz-t mi visszük haza…Jó lenne még valamikor összefutni. Igazán megkedveltünk benneteket!

-Rendben van!-mosolyogtam, majd bediktáltam az iPhonejába. Igaz, hogy neki mondtam, de minden fiú előkapta a telóját, és beírták a számom. Kivéve egy embert.

-Te nem írod be?-kérdeztem Liam-től, ugyanis ő volt az egyetlen, aki nem csinált semmit, csak ült. A kérdésemtől kicsit kíváncsiskodónak tűnhettem, de nemérdekelt.

-Nem - mondta egyszerűen. Se köpni, se nyelni nem tudtam.  Most haragszik valamiért? Vagy mivan? Ez mi? Azt hittem jól kijövünk..de úgy látszik, ő másképp gondolhatta. Az arcomon nagyon meglátszódhatott, hogy elgondolkoztam, ugyanis nevetve így folytatta:

-Nem írom be a számod a telefonomba, mert itt maradok veled, így bőven lesz még időm beírni, gondolom..-mondta.

-Mi?? Miért maradnál itt?-kérdeztem meglepődve.

-Azért, kérlek. Mert Liam egy úriember, aki szereti, ha ezt az a lány is tudja, aki mondjuk tetszik neki…-válaszolt Niall, Liam helyett. Nos..elpirultam, és remélem nem annyira, mint amennyire én éreztem.

-Mi lenne, ha egyszer befognád? Egyszer az életben!-nevetett Liam- Túl jól ismersz -tette hozzá halkabban. Öhmm..azthiszem ezt vehetem bóknak. Pontosítok: ezt bóknak vettem. A bókolásról szóló gondolatmenetemből Harry zökkentett ki:

-Még el sem mentünk, és te máris úgy teszel mintha már itt sem lennénk?? Ejnye Amanda...nem leszünk így jóba!-mondta majd mosolyogva átölelt.A fülembe még ezt suttogta:-Csak nehogy az első beszélgetések „kapcsolat lépcsőről” hirtelen, a...-nem tudta befejezni mondandóját, mert közbe vágtam.

-Szia Harry! Én is örülök, hogy megismertelek! Majd még találkozunk.

-Csá Am!-ölelt meg Zayn.

-Csá!-mondtam olyan lazán, ahogy csak tudtam. Ám Zayn röhögéséből úgy vettem ki, nem igazán sikerült…

-A viszont látásra, Amanda Johnson! Azthiszem látjuk még egymást-n yújtotta a kezét(?) Louis méltáságteljesen(köbö, mint egy üzletember………..), majd miután kezetszorítottam vele, ugyanolyan higgadsággal, és üzletemberes pózban kivonult a KFC-ből. Elnevettem magam.

-Szia Am!-ölelt meg Niall.

-Csevus, Haspók!-kuncogtam.

-Biztos, hogy elmehetek?-kérdezte Liz apróra összeszűkített szemekkel.

-Persze!! Tudom, hogy tegnapis sokáig fennt voltál, és a mai nap is tisztára lefárasztottad magadat!! Menj nyugodtan! Hidd el, ha nem lenne oké, akkor nem mondanám. Tudom milyen vagyok!!!-utaltam arra az apró, ám annál lényegesebb tényre, miszerint, ami a szívemen az a számon. Visszatartanám, ha nem lenne rendben, hogy elmegy..-Plusz figyeljj! A fiúk hazavisznek! Ezt csak nem hagyod ki!-kacsintottam, mire elnevette magát és szorosan magához húzott!

-Imádlak Amy, és köszi!!-mikor átölelt, megláthatta az asztalnál ülő Liam-et, ugyanis így szólt:-Amanda! Te aljas! Itt szépen elküldessz mindenkit, meg beadod nekem a „nagyonfáradtvagymenjhazanyugodtan” dumát, erre Liam-et ittmarasztalod? Ejj Am…én se csináltam volna jobban!-röhögött, mire elpirultam:

-Ez nem igaz! És, ha már ennyire tudni akarod, magától marad! És még mielőtt kikottyintok itt valamit-utaltam arra, hogy mivel én vagy a legjobb barátnője, nem egy cikis sztorim van róla…-még méltóságteljesen és győztesen kivonulhatsz.

-Okéokéoké. Nyugi. Már itt sem vagyok! Holnap beszélnük-kiálltott vissza a kijárattól. Miután láttam, hogy elhajtanak, visszaültem az asztalhoz, ahol Liam gyönyörű mogyoróbarna vizslató szemeivel találtam szembe magam.

-Mi az?-kérdeztem.

6.rész-Liz, Ramones felső, a mosdóban Liammel

SZIASZTOK, kedves blog olvasók!:)))
Itt is volna az új rész. Ami most, valljuk be, elég hosszú lett, ami remélem, hogy inkább számít pozitívumnak, mint negatívumnak!!:))
Nem is rabolnám tovább az időtöket!
Jó olvasást, és, ha tetszik komizzatok, vagy az se baj ha nem! :D:D
Viszont ezúttal szeretném megköszönni a számomra H I H E T E T L E N tényt, miszerint eddig összesen 415(!!) oldalmegjelenítésem van. Ami lehet, hogy valakinek nem nagy dolog, vagy nem olyan sok, de NEKEM, igenis nagy (nagyon nagy) és nagyonnagyonnagyon szépen köszönöm!!:))
Ezermillió köszönet, és puszi. :)

Ajánlott zene C:

Mire a többiek csodálkozva néztek rá.
-Mármint tényleg szarul. Mikor a szüleim elváltak, anyám rögtön lelépett. Azóta nem is láttam. Egyke vagyok, és megvallom az ősszintét, örülök neki, ugyanis apán üzletemben és velem sem foglalkozik, nemhogy még egy „porontyot” eltartson. Ahogy ő szokta mondani. Nem haragszom rá, amiért nem foglalkozik velem. Kiskoromtól kezdve vagy bedugott a bölcsibe, vagy lefizetett valami bébicsőszt, vagy egész egyszerűen lepasszolt Amandáékhoz. Kimondhatatlanul hálás vagyok nekik, azért, amiket tettek értem. Azóta vallom azt az igazi otthonomnak, és Amanda szüleit az igazi szüleimnek. Apámtól nem kaptam semmit a génjein és a pénzén kívül. Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem. Igazából azt sajnálom, hogy mikor elmondom a „történetem” ilyen sajnálkozó tekintet ül ki az emberek arcára, mint most a tiétekre-mosolyodott el, a sok szomorú arcot látva.-Tudjátok,hogy miért? Mert nem vagyok sajnálatra méltó. Egyáltalán. Megvan mindenem. Egy szavam sem lehet. Megadatott nekem, hogy ilyen csodálatos emberekkel éljek, mint Amanda és a családja. Igaz, nem minden éjszaka alszok ott, de minden napomat ott töltöm. Velük megyek nyaralni, bevásárolni vagy éppen kirándulni. Természetesen cserébe kiveszem a részem a házimunkából, ami valljuk be minimumabb a minimumnál, hiszen, ha csak ezekbe a dolgokba belegondolok, annyi mindennel tartozom nekik, hogy hihetetlen. És a legcsodálatosabb az egészben, hogy olyan fantasztikusak ezek az emberek, hogy megengedik, hogy a családomnak hívjam őket. Ez többet ér nekem mindennél-miután befejezte, egy kis hatásszünet állt be. A csöndet egy felszolgáló törte meg:
-Elnézést, hogy megvárakoztattuk önöket, de sajnos volt egy kisebb áramszünet a konyhában. Ha nem tévedek, ez az önök rendelése-mutatott, a kis „felszolgálókocsira” ami most roskadásig volt pakolva kajával.
-Nem téved-mondta pimaszul Liam. Miután, mindenki kézhez kapta, amit rendelt, kicsit összébb kellett húzni magunkat, hogy Niall rendelése is elférjen.
-És ti, hogy álltok ezzel a család-dologgal? – érdeklődtem.
-Mi így egy család vagyunk-mondta Liam.
-Igen. Liam az apukánk-mondta Louis, mire felnevettem-Ne nevess. Ez tényleg így van. Ő a „DaddyDirectioner”. 
-Persze, ott van mindenkinek a „rendes családja”, de a rokonainkkal, sajnos csak igen ritkán találkozunk. Azért is valljuk magunkat egy családnak. Az év majdnem minden napján együtt vagyunk. Úgy, mint egy átlagos család. Együtt kelünk, együtt fekszünk-mondta Zayn.
-És miért pont Liam az apa?-kérdeztem, és közben rásandítottam Li-re.
-Ez egyszerű-kezdte Niall-Ő a leggondoskodóbb. 
-Igen. Liam az apukánk-mondta Louis, mire felnevettem-Ne nevess. Ez tényleg így van. Ő a „DaddyDirectioner”. 
-Persze, ott van midnenkinek a „rendes családja”, de a rokonainkkal ,sajnos csak igen ritkán találkozunk. Azért is valljuk magunkat egy családnak. Az év majdnem minden napján együtt vagyunk. Úgy, mint egy átlagos család. Együtt kelünk, együtt fekszünk-mondta Zayn.
-És miért pont Liam az apa?-kérdeztem, és közben rásandítottam Li-re.
-Ez egyszerű-kezdte Niall-ő a leggondoskodóbb. 
-Igen-kezdte Harry.-Mindig számíthatunk rá. Bármikor. Ha a bárkinek bármilyen problémája van, hozzá akármikor fordulhatunk tanácsért. Pontosabban: tanácsot csak nagyon ritkán ad, inkább rávezet bennünket arra, amit már amúgy is tudunk a szívünkben, legbelül, de még képtelenek vagyunk elfogadni.
-Köszönöm, srácok-mondta Liam komolyan. Ahogy rájuk néztem, hirtelen elöntött a felismerés. És úgy látszik, ez az arcomon is meglátszott…
-Ne nekünk köszöndd, haver!-mondta Zayn, majd hozzátette: -Amanda, min gondolkodtál el ennyire?? Mert nem azért, hogy bántsalak, de olyan „merengő” fejet vágsz-nevetett.
-Csak rájöttem, hogy mennyire nem ismernek benneteket azok, akik bármilyen rosszindulatú pletykát terjesztenek, vagy bármi rosszat mondanak rólatok. Mert minden túlzás nélkül: rólatok egyszerűen NEM LEHET. Most furán fog hangzani, de én már most imádlak benneteket. Egyesével, mindenkit. Talán alig pár órája ismerjük egymást, de én ezt érzem-mosolyogtam, magam elé meredve.
-Pedig higgyétek el nekem, Am nem az a könnyen barátkozó típus…-tette hozzá Liz, mire elnevettem magam.
-Lehet, hogy mi is, csak pát órája ismerünk benneteket, de azthiszem mindannyiunk nevében mondhatom,-mondta Louis-hogy mi is „imádunk” benneteket-és az „imádunk” szót lányos hangon mondta, és közben ugrándozott, ami mondanom sem kell, jól elrontotta a szép pillanatot, ugyanis a kis csapat egyszerre nevetett fel.
-Most, hogy mindenki ennyire imádja a másikat, nem kezdhetnénk el végre enni?? Mert még a végén kihűl, és azt ugyebár egyikőtök sem szeretné..-mondta Niall.
-Szerintem is együnk!-csatlakoztam az „Éhenkórászhoz” nevetve.
-Farkas éhes vagyok-kapta be az egyik kis csirkefalatját Liam, ám azzal a lendülettel ki is köpte, olyan forró volt. Ez így, még nem is lenne annyira gáz…de a kiköpött falat, az én felsőmön landolt……….A KEDVENC RAMONES FELSŐMÖN OLAJOS foltot hagyva maga után. Semmi baj, Amanda. Ki a rosszat be a jót.
-Úristen. Amy, annyira sajnálom!! El sem tudom mondani!! Azthittem, hogy már bőven „ehető”, de akkor bekaptam a számba, és olyan forró volt. Nem tudtam mit csinálni..annyira sajnálom. És bocsánat - ahogy belenéztem a most bűnbánattól csillogó mogyoróbarna szemeibe rögtön minden haragom elillant.
-Semmi baj, de, azért megyek, kimosom belőle a foltot a mosdóban, még friss!-nevettem, majd felálltam. Ahogy elindultam a női WC irányába, hallottam, hogy valaki rögtön feláll és utánam jön. Mikor beléptem a mosdóba, rögtön megnéztem a kísérőmet. És mikor megláttam, hogy ki az, rögtön szégyenlős mosolyra húzódott a szám.
-Csak nem gondolod, hogy azok után, amit tettem, hagyom, hogy egyedül szerencsétlenkedj?-nézett rám elképesztően kedves és bűnbánó arcal, LIAM.
-Hát…,ha már ennyire szeretnél, sehíthetsz-mondtam, és azzal a lendülettel levettem a felsőm, ugyanis elég érdekes lett volna, úgy kimosni, hogy rajtam van.
-Öhmmm...-köhögött Liam össze-vissza, mire elnevettem magam.
-Ne tegyünk már úgy, mintha óvodások lennénk. Biztos vagyok benne, hogy láttál már sokkal szebb lányt is melltartóban. Szóval nem kel úgy tenned, mintha „annyira zavarban lennél”-mosolyogtam rá, és elkezdtem engedni a vizet a foltos ruhadarabra.
-Már nem azért, hogy kötözködjek, de honnan tudod, hogy láttam már, szebb lányt is, egy, kettő nem vagyok óvodás, csak azt hittem, hogy….nem tudom, mit hittem-fejezte be mondandóját, mire nevetve ránéztem:
-Hogy-hogy honnan tudom? Egy világsztár vagy. A világ LEGHÍRESEBB-hangsúlyoztam ki- fiú bandájában énekelsz, és valljuk be, hogy egyáltalán nem vagy csúnya. Sőtt. Szóval, ne mondd nekem, hogy nem láttál még szebb lányt. Bárkit megkaphatsz, ezen a földön. Nem hinném, hogy a nemtudomhánymillió emberből PONT  ÉN hozlak zavarba…
-Lehet, hogy „világsztár” vagyok, ahogy te mondtad-és megvallom az őszintét, az ő szájából a „világsztár” szó elég furán hangzott…-de nem hinném, hogy abból, hogy „világsztár” vagyok az következik, hogy bárkit megkaphatok. El sem tudod képzelni, milyen nehéz így, egy olyan lányt találni, aki magamért szeret, és nem azért aki vagyok, vagy lettem, vagy kitudja. Nem tudom, hogy érted e, de éppen azt próbálom elmakogni, hogy így, nagyon nehéz olyan embereket találni, akik ÖNMAGAMÉRT szeretnek…tudom, ez így biztos fura, de ez a helyzet. Nem igazán tudok ezzel mit kezdeni. Folyton jönnek érdekemberek. Tömegestül, ám, olyanok, mint például te, vagy a barátnőd vagytok, vagy látszotok-ezen kicsit meglepődtem-csak nagy ritkán, és az ilyeneket megbecsüljük. Az, meghogy „biztos láttam már szebb lányt” meg a hasonlók, amiket mondtál, csak, hogy tudd, nem igaz. És, nem vagy  „tisztában” saját magaddal, vagy az adottságaiddal, ha az ellenkezőjét hiszed!-fejezte be a mondókáját, amin kicsit meglepődtem.
-Hát-kezdtem-erre most nem igazán tudok mit mondani. 
-Gondoltam-mondta csalódottan.
-Mi?? Nehogy azthidd, hogy azért nem tudok mit mondani, mert nem értelek meg, vagy azért mert nem értek egyet. Csak röstellem magamat, és ilyenkor nem mindig tudom, hogy mit mondjak.
-Mi?? Miért „röstelled” magad??-kérdezte csodálkozva.
-Azért, mert feltételeztem rólad, hogy „kihasználnád” a „világsztárságodat” vagyhogy egyáltalán, hogy „gyerekesen” viselkedhetsz. És sajnálom, pedig tudom, hogy nem igaz. És tudhattam volna. És tudtam is, csak nem tudom. Annyira sajnálom. És hidd el, én megértelek. Mármint, nyilvánvalóan fogalmam sincs arról, hogy milyen lehet világsztárnak lenni, de azt én is nagyon jól tudom, és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen az, amikor nem önmagadért szeretnek. A legeslegrosszabb érzés, amit valaha tapasztaltam. Az egész középiskolát számüzetésben töltöttem. Soha nem felejtem el, milyen érzés volt, amikor az első napomon bizakodva beléptem az iskola kapuján. Fontos momentum, hogy apám hozott el. Az autójával. Bementem, és már aznap ki PC-ztek maguknak. Mindenki utált, mert „gazdag” vagyok. Eleinte nem értettem, hogy miért, de aztán elkezdtek „elkényeztetett kis pinxsinek” és „ribancnak”  meg hasonlóknak szólítani. Soha nem felejtem el. Bizakodva mentem be, és sírva jöttem ki. Borzalmas volt. Tudod - néztem rá, egy pillanatra, de valahogy „elrabolta” a tekintetem, így a szemébe nézve meséltem tovább - mindig azt hittem, hogy azért nem fognak szeretni, mert nem vagyok szimpatikus nekik. A legdurvább az, hogy őket mégcsak nem is izgatta, hogy milyen vagyok. Milyen vagyok én. Ez tudod mit jelent??-kérdeztem, és éreztem az első kis sós könycsepp lefolyását az arcomon-Ez azt jelenti-kezdtem, és erőszakosan letöröltem azt az egy árva könnyet, elvágva útját-Ez azt jelenti, hogy egy 500 fős gimnázium, legalább 100 fős évfolyamában, nem volt EGYETLEN  olyan ember sem, akit érdekelt volna, hogy ki vagyok. Senki. Egyáltalán. Soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen volt, és a legszomorúbb, hogy mindenki csak sajnálni tudott. Liz más iskolába járt, mert őt oda nem vették fel. Brian szintén. Steve, már kijárta a gimit. Adam pláne. Az ikrek pedig, még alig születtek meg. Még nem is ismertük őket. Sőt. Anyáék fejében akkor még nem is fogant meg a „fogadjunk örökbe egy gyereket” gondolat. Aztán, egyszer odajött hozzám egy lány. Nagyon megörültem, hogy végre, egy barátra leltem, és eddig csak nem mert hozzám odajönni. Legalábbis Kate(merthogy így hívták) azt mondta, ez az oka. Az örömöm túl hirtelen volt, ugyanis egy fél éves alakuló barátság után közölte velem, hogy csak kihasznált. Csak azért barátkozott velem, hogy „kiismerjen” és „megtudjon rólam dolgokat” majd azt megoszthassa a kis barátaival, így menővé válva. El sem tudom mondani, hogy mekkora csalódás volt. Életem legnagyobb csalódása. Ekkor jött el az a pont, hogy végem volt. Elkezdtem magam vágdosni. Akkor éppen azthiszem, még Lizzel is összevesztünk valamin. Már nem is emlékszek. Valami kis hülyeség volt. De igazából senkit nem akartam terhelni a pitiáner problémáimmal, miszerint arra sem vagyok képes, hogy beilleszkedjek…ígyhát elkezdtem magam okolni, és bántani. Aztán így ment tovább. „Rákaptam az ízére”, és mire anyáék észrevették, már az öngyilkosság gondolata is megfogant a fejemben, ám azthiszem azonmód el is vetettem. Egyik nap, még a szokásosnál is jobban kiakadtam. Hazamentem, és isszonyatosan dühös lettem. Hirtelen zokogásban törtem ki. De annyira sírtam, mint még soha. Kinyitottam az étkészeltes szekrényt, és sorban vágtam falhoz a tányérokat, mikor elfogytak, csak összestem, és úgy zokogtam tovább. Aztán emlékszem megnyugodtam, és néztem a körülöttem lévő törött tányérokat, és arra gondoltam, ez olyan mint én. Összetört. Megfogtam az egyik élesebb letört darabkát, és magamba méllyesztettem. Jól esett. Úgy éreztem a lelki fájdalmamat, a testi fájdalmammal csillaptíani tudom. És bevállt. Az volt az első vágás. Utána jött a többi. Ész nélkül sértettem fel a bőröm, és amikor már az ájjulás szélén voltam, csak annyit láttam, hogy anya zokogva felémhajol, és szólongat. A következő kép, egy kórházi szoba volt. Mindenki ott ült, aki számított, és engem néztek. Várakozóan néztek. Várták, hogy kinyissam a szemem. És amikor kinyitottam, és megláttam őket, nem szóltak semmit. Tudták, hogy felébredtem, mégis csak vártak. Vártak, hogy megszólaljak. Sosem szerettem, ha kérdezgetnek, ezért, próbálltam összeszedni a mondanivalómat. Kezdve a legelejéről. Mikor elmondtam, mindenki döbbenten nézett rám, és nem értették, hogy ez mikor történt, és azt sem, hogy miért nem mondtam el nekik, vagyhogy hogy nem vették észre? Apa nem szólt semmit. Felállt, kiment. Majd visszajött, és csak annyit mondott: „Ha felépültél, rögvest abba a gimnáziumban folytatod a tanulmányidat, ahol Liz tanul, és nem fogadok el semmilyen kifogást.” Hirtelen megnyugodtam. Elöntött a nyugalom. És nem csak azért, mert abba az iskolába már egy barátom biztos lesz, hanem azért, ahogy apa ezt a pár mondatot mondta. Szeretetteljes volt. És akkor rájöttem, hogy csakis az ő szeretetükre van szükségem. A családomra, és az egyetlen igaz barátomra-fejeztem be a történetet, amit őszintén megvallok fogalmam sincs miért mondtam el. Liam reakciója meglepett. Ő közel sem volt olyan tétlen, vagy szótlan, mint én voltam. 

Felémlépett, kivette a vizes felsőt a kezemből, arrébbrakta, majd az államnál fogva magafelé fordította az arcom, és így szólt:
-Én a barátod vagyok-csak ennyit mondott. Magához húzott, és megölelt. Az ölelése meleg volt, és megnyugatató. A pityergésem azonnal abbamaradt. Átöleltem én is, és belefúrtam az arcom a vállába. Nagyot szippantottam férfias illatából. Hirtelen azt éreztem, hogy nem akarom elengedni. Örökké tudtam volna így állni, és ez az érzés még számomra is ismeretlen volt. Ez új volt. És az új jó. Meghitt-legalábbis részemről meghitt-pillanatunkat az éppen ajtót felszakító Louis törte meg, mire rögvest szétrebbentünk.
-Óóó, tubicáim! Bocsánatot kérek, én nem tudtam, hogy itt ilyen….ööö..ilyen dolgok folynak-nézett először a vizes felsőmre, majd a kisírt szemeimre, és Liam magába méllyedő tekintetére-csak a többiek küldtek, hogy nézzem meg, hogy mindent kimostatok e már, amit viseltek, vagy mi tart ennyi ideig! De, úgylátom, még maradt ruha bőven-mosolyodott el-akkor azthiszem, én most angolosan távozom, és megmondom a többieknek, hogy nagyon makacs az a folt-ezzel az utolsó mondatával többet árul el magáról, mint szerette volna. Rájöttem, hogy Lou egy nagyon is komoly ember, a néha vicces néha kevésbé poénjai ellenére. Még egy olyan ember, akit azthiszem a barátomnak mondhatok. Ugyanis egy pillanatásból levágta a helyzetet, és kész volt „falazni” nekünk, amiért örökre hálás leszek.
-Akkor azthiszem, én most…nem tudom mit csinálok. Csurom vizes az egész felsőm-jelentettem ki, majd kínosan elröhögtem magam. Mondatomra Liam is felocsúdott, és újult erővel mosolyogva fordult felém:
-Azthiszem meg kellene szárítanunk-mondta el a nyilvánvaló tényt-de hogyan?
-Öööö, megvan!! Talán a kézszárítóval!!-értetlenül nézett rám.
-Tudoood!!-még mindig értetlen fejet vágott, úgyhogy odamentem a „kézszárítóhoz” ami alá, miután odatettem a kezem nagy hanggal jelezte, hogy készen áll a meleglevegő kifújására. Liam csak nevetve ezt mondta:
-Óóó, hogy te erre gondoltál. Nos, briliáns ötlet. Akkor tedd alá, és „haddszóljon”-nevetett.
-Okéokéoké…te pedig ez idő alatt, mondjuk zsongrőlködhetnél a szappanokkal..vagy valami ilyesmi.
-Hát, az Harry „posztja”…sajnálom. De én kétbalkezes vagyok.
-Gondoltam. Azért találtam ki ezt. Tudod, valamin nevetnem is kell, mialatt egyhelyben állok arra várva, hogy végre megszáradjon a felsőm…
-Óóóó, vagy úgy! Kis huncut! Hát miért nem ezzel kezted?-kérdezte, majd egész egyszerűen megfogta (az amúgy pumpás szappanokat, kettő is volt) és elkezdte hajigálni. Látványosnak látványos volt, ugyanis, mihelyt feldobta az egyiket, az összes szappan a trikóján landolt, ugyanis nem volt rendesen rátekerve a kis nyomóka. Pár perc múlva, már ketten álldogálltunk a „kézszárítóknál” a vizes felsőink megszáradására várva. Mégiscsak jól jártam ezzel a zsonglórködős ötlettel: vicces is volt és a hátramaradó időben gyönyörködhettem Liam kockáiban. 6 is volt. Megszámoltam.

5.rész-A V.I.P.-től a KFC-ig

Drágaszágok!:)
Hát itt lenne az új rész!!
Remélem tetszeni fog és, hogy elég hosszú lett!:))
Nem is szaporíítanám tovább a szót! Enjoy!<3

ajánlott zene:)

-Jaaa, hogy arra vártál!!-sietett Liam a segítségemre-hirtelen nem értettük, hogy mit akarsz..na, mindegy. Liam Pa-kezdte volna a bemutatkozás, de Niall közbeszólt.
-Naaa! Nem kell azt szégyellni, hogy ti már ismeritek egymást! Fenébe a formaságokkal! Mi megértjük, hogy ti már mindent megbeszéltetek a koncert alatt csupán szemkontaktussal! Bár megmondom őszintén, kicsit csodálkozom, hogy ilyen hamar eljutottatok, az „olvasunk egymás gondolataiban” szintig,  de hát nem lehet mindenki olyan régimódi, mint én - hadarta, és már alig bírta, hogy ne pukkadjon ki belőle a nevetés a rémült képünket látva.
-Miről beszélsz, te éhenkórász?? Inkább menyjünk, együnk valamit az egyik KFC-be, mert úgy látszik az agyadra ment az éhség- mondta Liam, majd rámkacsintott, mint bajtás- a bajtásra. Én csak egy hálás pillantást küldtem felé, mert nem hagyta, hogy égjek/égjünk.
-Szóval-fordult felém, immár teljes testtel. ÉN pedig hálát adtam Istennek, hogy egy igencsak lenge atlétát viselt, mert így legalább végig tudtam legeltetni a szemem izmos felsőtestén(már amennyi látszott belőle…és örülök, hogy nem félmesztelenül/mesztelenül állt előttem, mert úgy tűnt, a részletek alapján, hogy elájultam volna látványtól..) és karjain - Liam Payne vagyok-nyújtotta felém karját, és mosolyogva konstantálta, hogy nagyon is bejön nekem az atlétája. Pimaszul meg is jegyezte:
-Látom tetszik a felsőm.
-Hogy mi?? Dehogy! Cöhh…ugyanmár – védekeztem, talán túl hamar, mert a mosolya csak szélesedett, mikor észrevette, hogy sikerült zavarbahoznia…- Amanda Johnson vagyok-mutatkoztam be, miközben elfogadtam a felém nyúló kezét-és, ha már a ruhadaraboknál tartunk…-kezdtem sejtelmesen-úgy látom bejön a szoknyám-utaltam a testhez-simuló darabra és arra, hogy láttam ám, amikor kimért pillantásokkal végigméri „adottságaimat”.
-Neeeeeeeeeeem….dehogy!-védekezett, olyan hevesen, mint ahogy én előbb – ilyen rossz feneket még életemben nem láttam! Ööööööö, akarom mondani szoknyát!-mondta, de akkor már késő volt. Elárulta magát! Én pedig csak elnevettem magam, milyen könnyen zavarba jött!
-Öhm, tubicáim-jött oda Louis, akit csak most vetem észre hogy VÉGIG OTT ÁLLT(!!!) és testközelből figyelt minket. Ilyenkor kedvem lenne végiggondolni az életem, és aztán feltenni magamnak a kédést: "Vajon, hogy kerültem ide?". :D-én elhiszem, hogy jó egymás kezét szorongatni..de csak úgy jelezném, hogy vagy 5 perce rázzátok egymás kacsóját!! – ugyanakkor, és ugyanolyan hirtelen húztuk vissza a kezünket magunk mellé.
Pár perc múlva Niall emelkedett szólásra:
-Emberek! Nagyon örülök, hogy ti ilyen jól elbeszélgettek, néhányan enyelegtek-nézett szemrehányóan rám, és Liamre..-viszont vannak itt olyan emberek, akik nem csak magányosan ácsorognak, hanem még éhesek is!! És tudjátok, hogy nálam ez mekkora gond, igaz?? Naaa, szerintem is! Akkor azt javaslom, csatlakozzunk Liam-hez!
-Ezt hogy érted?? Én nem megyek sehova…-nézett értetlenül Li.
-Ó, dehogynem!!-tiltakozott Niall-hát nem az előbb mondtad, hogy a KFC-be készülsz?? Nem fogadok el nemleges választ!!-tette fel a mutatóujját.
-Öööö, hát akkor, hallottátok Niall-t! Indulunk!
-Naaaa, ez a beszéd!-kiálltotta elégedetten Niall.

10 perc múlva, már a közeli KFC egyik eldugodtabb „boxában” üldögéltünk. Az ülésrend a következőképpen alakult: az asztalfőn Louis(ki más??), legszélen Zayn, vele szemben Niall. Zayn mellett én, velem szemben Liam. Mellettem Harry, vele szemben pedig Liz foglalt helyet.
-Tehát. Lányok! - kezdte a faggatózást Louis - az én látványomon, tehetségemen, sármomon és sexységemen kívül, mi csábított el benneteket a koncertünkre?? Mondjatok 3 okot. És akkor egyet már ki is pipálhatunk. Mondjuk én már a többit is tudom, de hagyom, hadd mondjátok el ti!-kacsintott ránk.
-Óóóó, ne fogdd vissza magad! Áruldd el nyugodtan-bíztattam „titkunk” felfedésére Lou barátunkat.
-Ha te mondod! Tehát, azt is tudom, hogy azért vettetek VIP jegyeket, mert engem akartarok látni koncert után, izzadtan, kidülledő izmokkal.
-Basszus…azthittem nem ilyen egyértelmű!-tettem úgy, mintha „most nagyon lesokkolt” volna.
-Ahhjj-sóhajtott lemondóan Liz-nem hiszem el, hogy kitaláltad! Francba!!
-Hölgyeim, hölgyeim! Ne ugorjunk fejet rögvest a kétségek tengerébe! - vigasztalt(?) Louis - Én szeretem azokat a nőket, akik tudják, hogy mit akarnak. Pláne, ha az, amit akarnak, én vagyok…és most bevallom, egy kicsit dühös vagyok, hogy eljöttünk az öltözőből. Biztos vagyok benne, ha ott maradunk fergeteges éjszakánk lehetett volna!-sóhajtott „gondterhelten”. Én már épp nevetni akartam, felfedve ezzel a nem túl nagy titkunkat, miszerint színjáték volt az egész. De gyorsan magamba folytottam, a kibuggyanó nevetésemet, ugyanis egyvalaki komolyan vette, kis előadásunkat.
-Álljunk csak meg egy percre!! Most komolyan azt hiszitek, hogy itt történni fog bármi ilyesmi is NÉLKÜLEM??-háborodott fel Harry egy perc alatt - Hát, nagyot csalódtam bennetek. Ráadásul, ez azt jelentené, hogy fölöslegsen vettem meg tegnap azt az aranytangát??-kérdezte. Na, én eddig bírtam. Kibukott belőlem a röhögés.-Ajjajjj..ugye ezt nem mondtam ki hangosan?-kérdezte kétségbeeseve.
-Óóóó, nagyon is!-nevettem, és ezzel nem voltam egyedül.
-Most meg mit nevettek?? Halljátok? Tök formás seggem van benne! - próbált védekezni, de akkor már az ő arcán is megjelent egy csibészes mosoly, majd miután teljesen felfogta a dolog abszturditását belőle is kitört a nevetés. Mikor befejeztük Harry kicikizését, és mindenkinek sikerült lenyugodnia, tovább folytattuk a beszélgetést. Vagyis nem. Emlékeztek arra, hogy azt mondtam MINDENKINEK sikerült lenyugodnia? Felejtsétek el. Hogy miért? Drága, egyetlen Elizabeth barátnőm MEGINT annyira belefeledkezett a röhögésbe, hogy észre sem vette, hogy a körülötte ülők, már korántsem szórakoznak olyan jól. 
-Méghogy formás segg!-csapkodta az asztalt, miközben a szemét törölgette-Hahahaha, ha ha…-igen…ekkor vette észre, hogy már csak ő nevet-Öhmmm….
-Hadd segítsek, a kimagyarázásban! - kezdte Harry - Annyira zavarba jöttél még a gondolattól is, hogy tangában láthass, hogy az idétlen vihogásod mögé palástoltad a zavarodat.
-Akkor most én hadd segítsek: egy, nem vihogok idétlenül. Sőt. Nem vihogok egyáltalán. Másodszor is a „formás”-mutogatott folyamatosan idézőjeleket a levegőben-feneked látványa, vagy elképzelése nem hogy nem hoz zavarba, de mégcsak nem is izgat!
-Ahhhhhhhhha. Fogadjunk?-nyújtotta a kezét.
-Még szép!-fogadta el Bongyor kezét barátném. Miután kezet ráztak mindketten valami ilyesmit dörmögtek:
„Cöhh..veszíteni fogsz! Méghogy nem fog zavarba hozni…”/Harry/
„Cöhh..te fogsz veszíteni! Méghogy zavarba fog hozni! Jó poén...haha haha ha/Lizzy/
Eközben Liam fordult hozzám, és azt kérdezte:
-De most komolyan. Hogy-hogy eljöttetek ma? Nem tűntök túl nagy rajongóknak attól eltekintve, hogy majdnem minden számunkat kívülről fújjátok, össze-vissza ugráltatok, tomboltatok és sikítottatok egész éjjel...
-Ha-ha-ha - röhögtem erőltetteten - bírom a humorod! Najó. Komolyra fordítva a szót: igazából nem nagy sztori. Legyen mondjuk a címe: Liz berontott a szobámba és eleinte csak artikulálatlanul üvöltött, majd azt közölte sikítozva, hogy szerzett 2 VIP jegyet a One Direction következő londoni koncertjére, ami ráadásul ma van. A történet pedig a következő: tudtam, hogy Liz nagyon szeret benneteket, és mivel aznap estére nem volt programom, ezért gondoltam miért is állnék annak útjába, hogy Lizzy eltöltse feltehetőleg élete legjobb és legizgalmasabb estéjét? Plusz amúgy is.. én szeretem kihasználni az életem, és megismerni az új dolgokat. Félreértés ne essék. Semmi bajom a régiekkel. Inkább a megszokott dolgokat rühellem. Mi a jó abban, ha mindennap felkelünk és rutinból csináljuk végig a napot? Ennyi erővel veszek magamnak egy ember méretű mókuskereket. Reggel beszállok, és haddszóljon, estéig ki se jövök. Mindig a változatosságra törekszem. 
-Azért festetted be ilyen kékesre a hajad végét is? Azért nem olyan „megszokott” színű?-kérdezte Louis. Egyébként, legalább olyan fejjel néztek rám, mint egy csapat gyerek, akik estimesére várnak.
-Igen, igazából ezzel próbálom kifejezni magam. Azt, hogy milyen az életstílusom. Vagy nem is tudom. Persze az is benne van a dologban, hogy már nagynagyonagyon kiskamasz korom óta arra vágytam, hogy színesíthessem a hajamat. Éshát most, hogy már nem 13 éves vagyok meg is tehetem-mosolyodtam el, ahogy magam elé képzeltem a 13 éves, hisztiző énemet, aki éppen próbálja meggyőzni a szüleit arról, hogy ez „milyen jó dolog” éshogy „nagyon szeretném” továbbá „nemigaz, hogy miért nem lehet”.
-Mikor is festetted be legelőször?-állt be Lizzy is a " Mesére Várók Klubb"jába.
-Azthiszem 16 lehettem. Már csak arra emlékszem, hogy együtt elmentünk egy fodrászhoz, kiszívattam a hajam végét. Aztán szereztünk valahonnan rózsaszín hajszínezőt, és otthon legalább 3 órán keresztül szerencsétlenkedtünk, mire sikerült.
-Télleg’! És úúú, mikor anyud meglátta. Na az elég durva jelenet volt! - nevetett nosztalgiázva barátnőm - „Ezt mégis hogy képzelted kislányom?” és kiabállt! De még hogy! Soha nem láttam olyan dühösnek. Aztán arra is emlékszem, hogy este bejött a szobádba, és közölte, hogy igazából tetszik neki, csak haragszik, hogy nem kérdezted meg.
-Igen! Azóta van egy „Amanda hajat fest” nap, három hónaponként!-mondtam, és ezen a fiúk is elmosolyodtak.
-És mondjátok csak! Van testvéretek?
-Nekem van 3 bátyám: Adam a legidősebb, ő 25 éves. Aztán jön Steve - rajta muszály volt elmosolyodnom - ő 23 és ott van még Brian, aki 20. Továbbá van 2 hugicám. Ők 4 évesek, és ikrek. Ők nem az édestestvéreim. Anyáék örökbefogadták őket. Ami, megvallom az őszintét meg is látszik, ugyanis két huncut néger kislányról van szó. Onnan lehet őket megkülönböztetni, hogy Nikol sosem engedi, hogy hozzáérjenek a hajához, míg Sam imádja.
-Tuti nagyon aranyosak! - jött elő Harry-ből az apaösztön. - Nekem van egy keresztlányom, Lux. Egy tünemény. Nagyon szeretem. Ő is 4 éves! Majd játszhatnának néha együt!-csillant fel a szeme.
-Én semmi akadályát nem látom!-mosolyodtam el.
-És Liz?? Te hogy állsz család-ügyileg?-kérdezte Niall.

-Szarul-mondta.

Díjak!:)

ELSŐ #tejóég DÍJAM!C:

Kedves Mindenki!
Megkaptam életem első díját, amit nagyon szépen köszönök e (amikor ezt az 'e' betűt leírtam, úgyéreztem magam, mintha ez a 17. század lenne... #haha) blog írójának: http://ourmoments-zaynmalikfiction.blogspot.hu/ amit mindenkinek csak ajánlani tudok!:) 
Akkor vágjunk bele!:)

Szabályok:
-írj 11 dolgot magadról

-válaszoljj 11 kérdésre

-írj 11 kérdést

-küldd tovább 11 embernek

11 dolog magamról:

1. nem klisé: zene nélkül nem tudnék élni
2. a One Direction-t fogalmam sincs, mikor szerettem meg, de azt tudom, hogy úgy, hogy éppen isszonyatosan untam magam, és neteztem. És akkor eszembe jutott, hogy utána kellene nézni ennek a One Direction-nek, mert kíváncsi voltam, mi ez az őrület. Először az X-Faktoros videó naplóikat néztem meg szépen sorban. Akkor már rájöttem, hogy nem is olyanok, amilyennek elképzeltem őket. Aztán néztem vicces és legjobb pillanatos videókat. Aztán megéreztem azt a fura érzést a mellkasomban. Akkor jöttem rá, hogy innentől kezdve Directioner-nek mondhatom magam. 
3. eddig 3szor voltam issssszonyatosan szerelmes. Az elsőt még mindig szeretem egy kicsit...
4. szerintem: Zayn a legszexibb, Liamnek van a legjobb hangja, Louis a legmenőbb, Harry a legédesebb és Niall a legviccesebb.
5. mindig megmondom a véleményemet mindenről. Őszintén.
6. van twitterem (https://twitter.com/dsupinlil), we heart it-om (http://weheartit.com/daPOINT) tumblr-em (http://lillablrsuniverse.tumblr.com) és természetesen facebook-om is (https://www.facebook.com/dsupinlili)
7. mindenképpen szeretnék tetoválásokat! Egy gyémántgyűrűt a bal kezem középső ujjára, rózsákat a mellkasomra, egy ici-pici háromszögöt a bal kézfejemre, egy t a k e n feliratot szintén a bal kezem csuklójának belső részére (ahol "érintkezik" a kézfejemmel), egy idézetet a bal felsőkarom belsejére, és szintén a baj kezem kézfején, minden ujjamon, a körmöm alá egy kis vonalat. Nem tudom miért..csak tetszik!:) És kizárólag a bal kezemet (meg ugye, ami a mellkasomon lesz..) fogják tetoválások borítani. A jobb kezem "tiszta" marad.
8. egy csomó féle "természetfeletti" színűre szeretném majd befestetni a hajam. (Talán ezért színes Amanda haja is.)
9. a fekete a kedvenc színem. Szerintem fantasztikus.:)
10. Van 3 nővérem, és én vagyok a legkisebb... #epic #nembánom :)
11. a környezetvédelemmel szeretnék majd később foglalkozni, mert talán ez az a dolog, ami sajnos elég kevés embert érdekel, és senki nem is veszi észre, hogy annál vannak sokkal nagyobb és globálisabb problémák, mint például, az olajért folyó folyamatos "harc"...

Válaszoljj 11 kérdésre:

1. Miért kezdtél el blogolni? 
   Amióta olvasok fan ficiton blogokat, azóta vágytam rá, hogy nekem is legyen sajátom. Egy saját történet, amit én írok. :) És végül csak összejött. :))
2. Mit tennél meg a szeretteidért?
   Bármit. És ez nem az a "klisés" bármi. Ez tényleg bármi.
3. Milyen nyelveken tanulsz?
   Angolul. :)
4. Hány blogot vezetsz?
   Eddig ezt az egyet. Azért 'eddig egyet', mert valószínű nyitni fogok mégegyet, csak ott nem az 1D-ről, és nem is fan fictiont fogok írni. Hanem valószínű a verseimet fogom közzé tenni, meg az irományaimat. :)
5. Ki a kedvenc színészed?
   Douglas Booth*-*
6. Milyen színű a szemed?
   Zöld.:)
7. Mi inspirál az írásra?
   Lehet fura...de engem a szomorú, sírós zenék inspirálnak leginkább.
8. Sminkeled magad?
   Igen.:)
9. Melyik tantárgyból vagy a legrosszabb?Fizika/Matek. Lehet válogatni. Mind a kettőből rossz vagyok és utálom is őket. -_-
10. Mióta blogolsz?Nem régóta...:)
11. Bántottad már magad?
12. Egyszer már majdnem. Nagyon kicsi választott el tőle... de szerencsére megálltam.

Írj 11 kérdést:

1. Elégedett vagy önmagaddal?
2. Ha BÁRKIHEZ feleségül mehetnél, ki lenne az? (Nem feltétlenül az 1D-ből kell választanod:))
3. Melyik a kedvenc blogod(linkeld) és miért?
4. Szeretsz olvasni?(Ha nem, miért nem, ha igen, miért igen?)
5. Van olyan ember az életetben, akire bármikor számíthatsz, és ha felhívnád az éjszaka kellős közepén, hogy megöltél valakit, gondolkodás nélkül azt válaszolná, hogy hová ássátok a hullát?
6. Mi a kedvenc idézeted?
7. Melyik az a szám, amin bármikor tudnál sírni?
8. Ha egyetlenegy szóval kellene jellemezned magad, mi lenne az?
9. Szerelmes vagy? (Ha igen, kapcsolatban vagy, vagy még csak szeretnél?)
10. Ha leszarná egy madár a fejedet, hogy reagálnál:
    -dühbe gurulnál, és rögtön szaladnál lemosni?
    -kívánnál egyet, és csak azután mennél lemosni?
    -röhögőgörcsöt kapnál és utána mennél csak el lemosni?
11. Ki a kedvenc előadód? :)

11 ember akinek tovább küldöm a díjat:

1. http://wtf1d.blogspot.hu/  
2. http://summer09byjustagirl.blogspot.hu
3. http://letspretenditslove-1d.blogspot.hu
4. http://everybodycaresbutnobodyknows.blogspot.hu
5. http://blackvilleapril.blogspot.hu
6. http://bestsongeverr.blogspot.hu
7. http://doesitmakeyoufeelalive.blogspot.hu
8. http://inessasecretlifewith1d.blogspot.hu
9. http://ourlife-truelife.blogspot.hu
10. http://tilldeartonedierction.blogspot.hu
11. http://newtownnewlifewithonedirection.blogspot.hu

A MÁSODIK(2. II., 2nd!!!! fantasztikus!c:) DÍJAM! 

Drágaszágaim!c:
Először is nagyonnagyonnagyon szeretném megköszönni a díjat, az egyik (hanem a) legkedvencebb blogírómnak: ~Csakegylány~nak. Akinek a blogjait mindenkinek őszintén ajánlok!! :)
Akkor lássunk neki:

Szabályok:

1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat!

2. Írj magadról 11 dolgot!

3. Válaszolj 11 kérdésre!

4. Írj 11 kérdést!

5. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog magamról:

1. IMÁDOM az ilyen nigga zenéket. >.<
2. a Hannah Montana a kedvenc sorozatom, akkor is, ha valaki szerint gáz, de én imádom a humorát meg az egészet! Tök sokat szoktam rajta röhögni..:DD:D
3. 14 éves vagyok. 
4. Így írom a sok röhögős fejet: :DD:D:D::::D:D:D:D:
5. Szereretek sírni. Nagyon ritka, mikor sírok, mert elég "kemény" csajszi vagyok, szóval mikor mégis bőgök, akkor azt megbecsülöm. Lehet, hogy fura, de ez is magamról van. #haha
6. Szeretek verseket írni. :)
7. A családi állapotom: tetszik(lehet, hogy szeretem...) egy fiú, de gáznak is tartom, viszont, ha esetleg kiderülne, hogy én is tetszik neki se járnék vele, mert túl sok a zavaró tényező.
8. Jövőre GIMIS LESZEK!! EZAZZZZZZZZZZZZZ. :))
9. Ettől függetlenül rossz, hogy idén elballagunk. :(
10. MINDIG tetszik valaki/szerelmes vagyok valakibe. Ha nem lennék, milyen indokkal sajnáltathatnám magam? haha
11. IMÁDOK tumblizni. c:

Válaszolj 11 kérdésre:

Mi volt a legjobb dolog ami a héten történt veled? Ma volt fellépésünk (táncolok c:) és most az volt a legjobb!:))

Mitől félsz a legjobban? Attól, hogy egyszer meg fogok halni, és nem tudom, mi fog történni azután. 

Milyen filmet néztél utoljára? A Jégvarázst. :)

Hogy szoktad levezetni a feszültséget? Ha széttörök/földhözvágok valamit, az általában segít. De néha, csak úgy elkiáltom magam, ha már nagyon kivagyok. Vagy összevissza mozgok. Elmegyek futni.
Szerinted miben rejlik egy blog sikere? Na erre, én is kíváncsi lennék... Szerintem, ez elég összetett dolog, és elég sok mindentől függ. Főként a szerencsétől. :)

Hány blogot olvasol összesen? Rendszeresen, amit mindennap megnézek, hármat. De, ha azokat is beleszámolom, amiket ritkábban, akkor olyan 8-9, azthiszem. De réééééégebben egyszerre olvastam vagy 20-at. De aztán rájöttem, hogy ez mind szép és jó, de nekem is legyen életem.. ugyanis akkor mindig az volt, hogy hazajöttem, leültem a gép elé, és blogokat olvastam. Folyamatosan. A szemem is romlott, és nekem sem tett jót. :)

Milyen blogokat részesítesz előnyben? Aminek eredeti története van. :)

Mi volt az eddigi legynagyobb büntetés, amit a szüleidtől kaptál? Nem tudom...nagyon durva büntetéseim nincsenek, mivel szerencsémre a világ LEGJOBB szüleit kaptam, szóval csak kisebb netelvonások szoktak lenni. :) Őszinte vagyok velük, mindig mindent bevallok, így nincs nagyon sok gondjuk velem. (szerintem..:D:D)

Mennyi időbe telik megírni egy részt a blogodra? Nem tudom..pár óra. :)

Miben tartod magad a legtehetségesebbnek? Nem tudom...talán az életem irányításában. Ez amúgy furán hangozhat, de tényleg így van. :D
Mi a legnagyobb célod az életben? Szeretnék sikereket elérni a klímaváltozás csökkentésében, és a környezetvédelemben. Szeretnék kiadni egy verses kötetet és "Egy komment az életnek, avagy: az élet kommentátrora" című könyvet.

Írj 11 kérdést:

1. Szerinted mi a legjobb tulajdonságod?
2. Nézed a Teen Wolf-ot?
3. Van ask.fm-ed?
4. Milyen színű a szemed?
5. Mi a kedvenc ételed?
6. Kedvenc blogod?
7. Szereted a csípőset?
8. Milyen tipusú fiúk/lányok jönnek be?
9. Mi a kedvenc számod?
10. Mi a kedvenc filmed?
11. Mi a legnagyobb vágyad az életben?

A 11 ember akinek tovább küldöm:

1. http://wishistayed-fanfic.blogspot.hu
2. http://www.celebahazban.blogspot.hu
3. http://minden-ami-one-direction3.webnode.hu
4. http://tilldeartonedierction.blogspot.hu
5. http://bestsongeverr.blogspot.hu
6. http://iamfuckingcrazybutiamfree.blogspot.hu
7. http://shesnotafraid-1d.blogspot.hu
8. http://crazyfreeandcrazylife.blogspot.hu
9. http://wtf1d.blogspot.hu
10. http://strongemilyblog.blogspot.hu
11. http://dontletmedown1d.blogspot.hu

3./és egyben hihetetlen./ DÍJAM

Drágaszágaim!
Nemis olyan régen kaptam az első díjamat. Aztán megkaptam a másodikat, és mostz hihhetetlen, de ma megkaptam a 3.-at, amit ezúttal is nagyonnagyonnagyon szeretnék megköszönni Dallos Fanninak. Nem is húznám tovább a drága időt! Akkor kezdjük a szokásos ceremóniát!<3

Szabályok:

• Mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról
• A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell
• 11 kérdést kell feltenni  jelöltnek
• 5 blogot kell jelölni, és linkelni

11 dolog magamról:

1. Szívesen kipróbálnám magam egy tehetségkutatóban.
2. Van egy pulikutyánk, akit Csobánnak hívnak, és mindig tele van különféle gazokkal a bundája.
3. Most nincs facebook profilképem. Nem, nem azért, mert önértékelési problémáim vannak, és nem nem vagyok egy depressziós magát folyamatosna csúnyázó lány. Csak szimplán elegem lett. Mitöbb. Több előző cprofilképemet is kitöröltem. Whooaa.
4. Múlthét csütörtökön összevesztem egy olyan személlyel, akivel talán egészen csütrötök este 10 óra 00 percig összejötTEm volna. Csak tem. Múltidő.
5. Pénteken angol versenyem lesz...
6. Néhány osztálytársamat NAGYON utálom, csak már nem akarok beolvasni nekik év vége előtt, ugyanis 8-os vagyok. Mi értelme lenne elrontani a ballagást?
7.  07.07-én születtem /ezt azért írom le, mert a lány akitől a díjat kaptam 09.09-én és gondoltam PACSIIII, én is ugyanazon a napon születtem mint ahanyadik hónapban! #hell_yeahh/
8. Van twitterem, amit eleinte csak angolul írtam, hogy gyakoroljam a nyelvet, de nem is olyan rég átváltottam magyarra...kicsit félek, mert köbö az összes követőm angol vagy más nemzetiségű...viszont egyiken sem unfollow-oltak. Mondjuk lehet, hogy van olyan ember még ezen a világon, akit nem zavar, ha tök más nyelven olvas. #hiphip_hurrá
9. A legjobb barátnőmet Annának hívják és NAGYONNAGYONAGYON imádom. <33
10. Imádom a családomat is.<3
11. Az apukám nép zenész és én nagyon büszke vagyok rá!:))

11 válasz:

1. Magadról íród a főszereplődet?
   A személlyisége egy incit rámhajaz. c;
2. Olvasod a blogom? (ha nem öreghiba)
   Igazából eddig, még nem olvastam, de olyan szimpatikusak voltak a válaszaid meg az egész blogod, hogy biztos elkezdem. :)
3. Mit szeretsz a blogolásban?
   Itt megálmodhatom és egy picikét ás is élhetem azt, amit megálmodok és talán soha nem fog megtörténni. :)
4. Hány nyelven tudnád elmondani, hogy szeretlek?
   Nem tudom...ugye van az i love you meg a l'amour, te amo ééés köbö ennyi is lenne a fantasztikus és tágas 'Szeretlek' szótáram.
5. Legutóbbi álmod?
   Nem emlékszek rá.:c
6. Tanulásban meddig akarsz eljutni?
   Szeretnék főiskolára vagy egyetemre menni, ugyanis ahhoz, ami én szeretnék lenni, az kell.
7. Szereted a focit?
   Háááát, nem vagyok egy HATTTTTALMAS futball rajongó, de játszani szeretem tesiórán a fiúkkal. Mert mindig vicces, meg élvezem a rohangálást a labda után. De így TV-ben vagy neten nem szoktam nézni. Nem izgat. c:
8. Van testvéred?
   4 nővérem van...igen. Szerintem is. D:DD:D::DD
9. Álom városod?
   Nem tudom...valkamiért New York vonz. Ahogy köbö a világ felét is. haha
10. Puszi vagy ölelés?
    Ha-ha. Attól függ kiről van szó...;D
11. Hány éves vagy?
    14 :)

11 kérdésem:

1. Mikor születtél?
2. Miért kezdtél el blogolni?
3. Szerinted sokan szeretik a blogod?
4. Van tumblid?>.<
5. Van olyannnyira irritáló személy az életedben akit néha a legszívesebben csak belefolytanál a Tiszába? Vagy akár egy kiskanál vízbe?
6. Szereted a baracklevet?
7. Ismered az Alt-J nevű együttest?
8. Adminja vagy bármilyen facebook-os oldalnak? Legyen szó rajongói oldalról, valami fake profilról, idézetes oldalról stb.
9. Szereted ezt a 'jelet' :3?(én utálom.)
10. Tetszik a blogom?
11. Szereted a családodat? Csak, mert ha nem tetszik a blogom, akkor jó lesz lőre elbúcsúzni. :':DD:D::DDD Tudom, tudom. Egy kis Humor Herold vagyok.>.<

Az 5 blog aminek továbbítom:
http://elounorfanfiction.blogspot.hu
http://niallhoranfanfaction-boo.blogspot.hu

4.rész-V.I.P.

Kedves Olvasók!
Megérkezett a kissé megkésett rész!
Remélem tetszeni fog!
Hát akkor jó olvasást!:))
xxx, Lilla
- Nem. Csak beszöktünk ide – mondtam. De CSAK VICCELTEM. Erre a biztonságis, a hóna alá kapott bennünket, és nagyon úgy tűnt, mint aki nem érti  a poént. Hogy lehet valaki ekkora mamlasz?!
- Hééé! Álljon már meg!! Csak vicceltem - kezdtem el ütni a hátát - Nem látja a VIP belépőnket?? TE JÓ ÉG!! Maga sosem viccel??-kérdeztem hitetlenül.
- Nem-jelentette ki egyszerűen, majd így szólt - Rendben. Látom, hogy valóban van belépőjük, ám a biztonság kedvéért majd én elviszem magukat a fiúkhoz-ebbe belenyugodtam, csak nem értettem, hogy akkor miért nem tesz le minket?? Hiszen, van belépőnk is… Aztán leesett, de olyat koppan!
- Áááá, háhá. Hát magának mégis van humora! Amikor azt mondta: "elviszem magukat" szószerint értette. Ha-ha-ha. Most, hogy „hatalmasat” nevettünk ezen a kifinomult poénon, elengedne?? Tudja én vagyok vagy 60kg és a barátnőm is nagyjából ennyi - mutattam rá Liz-re, aki nem úgy nézett ki, mintha zavarná, hogy éppen fejjel lefelé lógatnak a lábunknál fogva. Sőőőtt. Még élvezte is. Az áruló!!-Szóval szerintem, biztos nem tenne jót magának, ha 120 kg-ot cipelne...-próbálkoztam.
-Maga szerint, miért vagyok biztonsági őr, vagy kidobó ember?? Komolyan azt hiszi, hogy kihívást jelent nekem kivinni innen két ilyen egyszál bél fruskát?? - mondta a kíméletlen igazságot. Bár szavai inkább voltak aranyosak, mint bántóak. És ahogy jobban megnéztem, inkább hasonlított egy nagynagy és aranyos medvéhez, mint egy szigorú kidobóemberhez, mégis egy kicsit haragudtam, amiért úgy hurcol, mint holmi bűnözőket. 
Mialatt ilyen világmegváltó dolgokon gondolkodtam észre sem vettem, hogy már elhaladtunk vagy 20 ajtó mellett, és NagyMedve (igen, mivel nem tudom biztonságis barátom nevét, ezért elneveztem Nagy Medvének. Hát nem eredeti??) lelassított egy előtt. Nem tudtam hova vezethet, de gondoltam, hogy nem egy sötét pince szoba lesz, mert NagyMedve testvér(>.< imádok trollkodni) nem úgy nézett ki, mint egy rabló gyilkos. Ám bármit is hittem, mi lesz az ajtó mögött, egyáltalán nem arra számítottam, ami volt...
Szóval lelasítottunk egy ajtó előtt. Gondoltam ez is még több ajtóhoz vezet. Aha. Ezt elhittem. Liz épp ott tartott a mondandójában, hogy:
-Hahahah, milyen vicces már így jobbra, balra lengeni? Tökre bírnám, ha így lennénk egész nap - Maci(a Nagy Medve becézése..eredeti nem?) ekkor nyitott be, viszont Liz ebből semmit nem érzékelt és folytatta az értelmetlen fecsegését - Mondd csak, Maci, nem gondolod, hogy tiszta vicces lenne, ha egész nap egy vidámparkban dolgoznál - ilyenkor már azt kívántam, bár befogná a száját, ugyanis én már láttam, mi vár bennünket a szobában,

és körülbelül úgy nézhettem ki a fejem, mint egy paradicsom. Nem erre számítottam..Ugyanis a fiúk (szinte mindannyian) félmeztelenek voltak, és összevissza ugráltak, beszélgettek, meg röhögtek.. De természetesen Elizabeth becsukott szemmel élvezte a "jobbra-balra" lengést, és eszébe sem jutott befogni a kenyérlesőjét... - és akkor egész nap ennyi meg ennyi pénzért/5 perc vállalnád, hogy gyerekeket lengetsz. És akár 3-mat vagy 4-et is tudnál egyszerre. Mondjuk, ha ducik, akkor csak kettőt. Viszont, ha olyan egyszálbelek, ahogy te mondanád, mint mi, akkor 4-et is elbírnál!! És akkor-igen. Liz kinyitotta a szemét, ugyanis gondolom az idegen nevetések eljutottak a tudatáig - Ó, te jó ég-mondta - Mindent hallottatok?
-Hát attól függ... ha csak „lengetőember” munkakört jánlottál meg „Macinak” a vidámparkban, akkor igen. Mindent - fejezte be a mondókáját Niall, és kifakadt belőle a nevetés.
-Najó. Az még oké, hogy kinevettek, mert mit számít, ahhoz képest, hogy az EGÉSZ épületen így hurcoltak végig minket! Megalázó volt?? Áááá, ehhez a helyzethez képest nem sok megalázóbb dolog lehet vagy lesz az életemben. Hozzátenném, hogy most gondolom, nem Liz hülyeségein nevettek annyira, hanem azon, hogy azt az idióta méhecskés melltartómat vettem fel, és mivel fejjel lefelé lógat bennünket egy igen kedves - mondtam annyi cinizmussal a hangomban, hogy ritka alakalom, amikor ennyit hordozok a hangomban... - biztonsági őr, vagy hívjuk Nagy Medve indián testvérnek. És hála a gravitáció csodáinak, lecsúszott, a mellesleg kedvenc RAMONES-es felsőm.
-Én nem bánom - jegyezte meg Harry, mire Liam fejbe csapta. Ezt egy hálás pillantással köszöntem meg.
-Tehát most, hogy a számat sem tudom már befogni, mert amikor zavarba jövök elkezdek össze-vissza hadoválni, ráadásul Maci, még ennyiből sem tud rájönni, hogy TEGYEN MÁR LE-kiáltottam, miközben a pólómat próbáltam felhúzni, hogy mondjuk ne egy szál melltartó legyen rajtam.
-Kisasszony! Ha nem beszél velem tisztességesen, garantálom, hogy még fél óráig fellógatva tartom csak magát csak most, és csak Liz-t, a kis barátnőjét eresztem el.
-Nagyember! Ha pedig maga nem tesz le, de TÜSTÉNT, garantálom, hogy az alatt a fél óra alatt végig kismackót fogom ütni-vágni, és akkor, ha a fájdalmai nem lennének elegek, a gondolat csak meggyőzi, miszerint CSAK KERESZTAPA LEHET - mondtam kétségbeesve, megnyomva a mondandóm másodikfelét.
-Najó. Meggyőzött. De csak, hogy tudja, nem azért teszem le, mert féltem a 'kismackókat', hanem azért, mert valószínűleg nem tudnám hallgatni tovább ezt az értelmetlen hadovát - mondta, majd elnevette magát(?) a saját(?) poénján(?).
-Ha, ha, ha. De viccesek lettünk hirtelen - vágtam grimaszokat - Akkor megtenné, hogy letesz végre, és lehetőleg ne a.... - eközben Mackó szépen leeresztette a fejünket a földre, ami után a nyakunk, a felsőtestünk, fenekünk majd a lábainkat rakta le szép gondosan - földre.......... - fejeztem be a mondandómat. De inkább erre már nem mondtam semmit, mert örültem neki, hogy letett. Összeszedtem magam, és mivel az első felállási kísérletem  sikertelen volt, és a második is sikertelennek ígérkezett, Harry végre nevetve bár, de felhúzott bennünket, és, miközben felsegített valami ilyesmi játszódhatott le a fejében: "ha már úgyis fogom a kezüket, akkor már bemutatkozok!".
- Harry Styles vagyok-mondta egy csábosnak szánt, ám egyáltalán nem volt az kacsintás kíséretében.
- Amanda Johnson - nevettem el magam a megoldáson, ugyanis a jobb kezével az én balkezemet, a balkezével Liz jobb kezét rázta.
- Elizabeth Carter, de mindenki csak Liznek szólít - fecsegett barátosném. Harry után a fiúk sorban odajöttek hozzánk bemutatkozni.
- Louis Tomlinson, de nektek csak "főnök"-mondta nagylelkűen(?).
- Komolyan? - tettem úgy, mintha elhittem volna. És ezt mindenki észrevette a "főnökön" kívül.
- Nem, dehogy is! Csak vicceltem!!
- Na nem mondod? - mondtam, és szépen kiröhögtük.
- Úgy érzem bennsőséges barátság lesz a miénk - vágott vissza, bosszúvágyó tekintettel.
- Jójójó. mielőtt még a szemeiddel felfaltál volna, bemutatkoznék…Szabad lesz, főnök?
- Naajó. Megkapod az engedélyt.
- Köszönöm - néztem rá „hálásan” - Szóval Amanda Johnson vagyok, de szólíts nyugodtan "Alattvaló" - nak.
-Zayn Jawaad Malik-jött oda hozzám a következő bandatag - hívj nyugodtan Zayn-nek.
-Ha-ha-ha. Megkora poén volt, öhmmm Zaynie! – rögtönöztem. Még én is megelpődtem a neven amit kimondtam, de már késő volt. Az éjj fekete hajú fiú először elcsodálkozott, de aztán megbarátkozott újonnan kapott becézésével. A többiek csak mosolyogva nézték az én riadt képemet, és Zayn (vagy Zaynie) arcát amin meglepetettség, elképedés, a tetszés felismerése és végül az elfogadás váltakozott.
-Najóóóó. Megengedem, hogy így hívj. De csak azért, mert olyan jófej vagyok.
-Ahaaa, meg, mert igazából tetszik neked.
-Mi?? Dehogyiiiis!!!!!!!-tiltzakozott egyből, amivel elárulta magát – Csak azért engedem meg, hogy így hívjatok, mert szimpatikusak vagytok nekem, és nem akarom azzal elvágni a barátságunkat, hogy egy ilyen miatt esetleg megsértődjetek!! – mondta bújkáló mosollyal.
-Óóó, ez esetben én köszönöm, a lehetőséget. És, ha már így összejöttünk, hadd ragadjam meg az alkalmat, és mondjam el: Amanda Eszmeralda Juharfa Klarinéta Kalifornia Maria Johnson vagyok. De mindenki csak Amandának hív-tettem hozzá. Mindenki jót derült poénomon, amit elégedetten vettem tudomásul. Utánam egyébként midnenki automatikusan Liz-hez ment.
-Niall Horan – jött oda hozzám az ír szőkeség. Ezt kihasználva (mármint az „írségét”) gyorsan lejtettem egy írtáncot(??) ami még én sem tudom, hogy honnan jött, de mikor elkezdtem Louis rögtön csatlakozott. A többiek először furán néztek ránk, majd egy vállrándítás után mindenki belekezdett a saját kis ír koreográfiájában. Nagyon furán nézhettünk ki. Egyébként az ominózus táncolásnak a röhögés vetett véget, ugyanis Harry véletlenül alámrúgott, és így egymásra estünk. Ekkor már én annyira röhögtem, hogy fel sem bírtam állni.
-Te jó ég! Jól vagy, Am??-kérdezte Harry olyan rémült fejjel, hogy az már csak tetőzte a már amúgyis eléggé fokozott hangulatot. Amikor már úgy éreztem, hogy abbamardt a nevetésen, eszembe jutott, ahogy elestünk, és újból belekezdtem. A többiek csak körülöttünk álltak/ültek és nevettek a szenvedésünkön. Ez így ment egy negyedóráig, amikoris végleg abbamardt a hahahahahahahotázás. Ekkor viszont kinyújtottam a kezem, gondolván csak leesik valakinek, hogy befejeztem a nevetést és a föld már nem olyan kényelmes, és nem szeretnék tovább fetrengeni rajta... de nem. Senkinek nem esett le.
-Felsegítene valaki???-kérdeztem hitetlenül.