9.rész-"Liz szemszöge"

Drágaszágaim!
Először is szeretnék bocsánatot kérni a késés miatt, és hogy múlthéten egyáltalán nem hoztam részt. Ennek legfőbb oka, a végkimerültség, iskolai hajtás, a szüleimtől való jó teljesítményem elvárása és a húsvéti őrület (takarítás, minden mennyiségben................). Szóval bocsánat!
Viszont, most hoztam rééészt (najó, ezt még a hülye is látja. Te jó ég! Lilla: -.-) és tekintettel az elmaradt bejegyzésemre, és a késésre, ez most jóóóó hosszú lett!c;
Remélem, hogy nem haragudtatok meg túlságosan és, tetszeni fog ez a rész! Utóbbi esetben, kérlek Titeket, hogy kommenteljetek bátran, hiszen látam az oldalmegjelenítések számából, hogy vannak olvasók és érdekeltség, de igazán jól esne/jönne, ha ezt írásos formába adnátok. Persze ez továbbra sem kötelező.
Akkor jó olvasást!C:
Csüssz, Lilla<333(456789263637 haha, de vicces vagyok..:D)

Ui.: a tumblis olvasóim figyelmébe ajánlom, aaaaa *dobpergés* TUMBLIMAT (a linkre kattintva, a szokásos módon, megtekinthető!)! Kukkantsatok be, nézelődjetek és kövessetek, ha tetszik, és Neketek is van!:) Viszont, ha nincs, akkor szíves figyelmetekbe ajánlom, mert ez egy olyan hely, ahova mindenki szívesen elmenekül a problémái elől, ahol senki nem ítéli el, és senki nem bántja. Ajánlom, ha szomorú vagy, de akkor is, ha boldog. Szerintem fantasztikus! Továbbá twitterrel is rendelkezem, ha gondoljátok kövessetek, vagy nézelődjetek a tweetjeim között!:)

ajánlott mjuzik

*Liz szemszöge*

Miután elköszöntem Amandától, a fiúk után mentem, akik az étterem előtt vártak rám.
-Most hogyan tovább?-néztem rájuk kíváncsian, mivel egyetlen egy kocsit/taxit/buszt/repülőt (jó..nyilván az utolsó kettőt viccnek szántam. Tudom, tudom, fergeteges humorom van.), egyszóval közlekedési eszközt nem láttam az úton várakozva. Ráadásul, olyan kihalt volt az utca, hogy szerintem még egy taxi leintése vagy a stoppolás is lehetetlen küldetésnek látszott.

-FIATAL MÉG AZ ESTE!-kezdett el üvölteni Harry és Niall folyamatosan bólogatott. -Sört, bort, piát ide! Keressük meg a legközelebbi szórakozóhelyet és rázzuk hajnalig!-kiabált még mindig, és körülbelül ilyen fejet vághattak(mármint Niall meg Harold): „na ugye, hogy micsoda ötlet!! Ugye?? UGYE???”. Én csak ennyit mondtam.
-Ezt te sem hitted el.

-Igen. Egyetértek Lizzel- mondta Zayn és csak úgy TŰNT, mintha egyet értett volna Velem...az áruló!!!! -Ugyanis kihagytad a felsorolásból a CSAJOKAT!- és nagyon úgy tűnt, beállt a „party arcok” eddig elég gyér számú tagsággal rendelkező klubbjába. -Aki velünk tart az üljön fel a party-vonatra! Tü-tűű!-és tényleg úgy tett, mint aki egy vonaton ül… Jézusom.

-Sajnos ennek a partyvonatnak már akkor szerelőre lett volna szüksége, amikor összeeszkábálták- mondta bölcsen Louis. -Mégis mit képzeltek? Hogy egy egész napos hajtás után bulizni megyünk?-kérdezte szemrehányóan, mire a "party arcok" heves bólogatásba kezdtek. -MERT ÉN BENNE VAGYOK!- közölte kiáltva. Egyre jobban kezdtem megijedni, hiszen bulizásról nem volt szó. Plusz semmi hangulatom nem volt valami luxus buli helyre elbumlizni. Meg amúgy is…NEM VOLT RÓLA SZÓ és pumk tum. Miután meglátták a kétségbeesett fejemet, elkezdett belőlük szakadni a röhögés. De olyan szinten nevettek, hogy azt hittem ott helyben szívrohamot kapnak. Amúgy a kis RR(röhögő roham)-ükkel annyi problémám volt, hogy nem értettem mi olyan vicces. Persze semmi bajom azzal, ha nevetenek, vagy jól érzik magukat, félreértés ne essék. Csak nem értettem. És nem szeretem, ha nem értek valamit, vagy éppen kimaradok valamiből. Ezért értetlenségemnek hangot is adtam:

-Mi olyan vicces?

-Az hogy- kezdte volna Niall, de nem tudta végig mondani, mert megint elkezdett röhögni.

-BEVETTED- üvöltött Harry és fuldoklott a nevetéstől.

-Ha láttad volna, milyen fejet vágsz!-száll be Zayn is, és utánozni próbálta értetlen arckifejezésemet, megjegyezném kevés sikerrel.

-Az oké. De mit vettem be?? Vagy mihez vágtam milyen arckifejezést? Vagy egyáltalán… MI VAN??- és egyre hülyébbnek éreztem magam.

-Akkor elmagyarázom-kezdte Louis akit már nem kellett többé a kipukkadástól félteni. Csak egy picit. Haha. -Nem tervezünk semmilyen bulit. Nem akarunk bepiálni és még csak csajozni sem akarunk!- mondta röhögve. -Csak szívattunk! Nem terveztünk semmi ilyet- fejezte be, és a többiek bólogattak.

-Akkor nem akarjátok megkeresni a legközelebbi szórakozóhelyet?

-Nem.

-És nem akartok sört, bort piát?- utánoztam elég érdekesen Harry hangját.

-Nem.

-És nem akartok felszállni a party-vonatra sem?

-Nem.

-És csajozni sem akartok?

-Nem.

-Én duplám nem: van csajom!-tette fel a kezét Louis. Mondjuk ezt tudtam, csak nem akartam, hogy AKKORA, ÓRIÁSI fannak nézzenek, mint amilyen vagyok. Valójában. Haha, hívjatok csak "Rafinált Elizabeth"-nek.

-Akkor én triplán, mert nekem menyasszonyom van!-csatlakozott Zayn. És igen...ezt is tudtam.

-Én meg szimplán szingli vagyok…-mondta büszkén Niall. Ezt is...

-Nekem senkim sincs!-mondta sírást imitálva Harry. Öööö, ezt is tudtam, de egyem a szívét..ez azért egy "kicsit" túlzás.

-Dehogynem!! Itt vagyok neked én!- mondta Louis majd drasztikusan odarohant hozzá és átölelte.

-De neked ott van Eleanor…

-Nekem csak TE számítassz!- vágott Harry szavába Louis, mire kész vége, mire elröhögtem magam. Azthiszem, azért egyedül, csak én, mert a többiek (Niall és Zayn már megszokták. Liam meg ugye Amandával "mulatta az időt".)

-De egy rohadékok vagytok!-mondtam ki nemes egyszerűséggel az igazságot, mire ők bólogatni kezdtek. -Akkor igazából, azt is tudjátok, hogy hogy jutunk haza, igaz? Csak a kocsit a hely mögé kellett parkoltatni, hogy ne legyen túl feltűnő! Igaz?-kérdeztem, mire mindenki másfelé kezdett nézni. -Ugye igaz?- kérdeztem kétségbeesve. -Mondjátok, hogy van valami tervetek!!!!

-Öööö…- kezdte Harry.
-A lábunkon?- fejezte be helyette Louis.

-Én se mondhattam volna jobban!- nézett rájuk büszkén Niall.

-Igen. Ez valóban egy szép, összehangolt munka volt!- szállt be Zayn is.

-Oké, oké. Akkor induljunk, mert ha gyalog akarunk hazajutni, akkor tényleg hosszú még az éjszaka!- mondtam, és ezzel el is indultunk. Senki nem szólt semmit. Csöndesen vonultunk London belvárosi utcáin, ami azért is tragédia, mivel, mi a kertvárosban lakunk…

-Egyébként…-törtem meg a csöndet egy negyed órás gyaloglás után. -Ti vagytok A One Direction. A világ LEGHÍRESEBB bandája. Hogy lehet, hogy nincs egy sofőr egy kocsival, akit mondjuk, ha felhívtok, hogy „Bocsi, tesó, itt vagyunk a belvárosban, viszont nem tudunk, hogy hazajutni, elugranál értünk?” értetetek jön?? Elvégre öt ilyen híres fiúnak, mint amilyenek ti is vagytok nem lenne szabad a sötét és veszélyes London utcáit róni!!-dramatizáltam túl a helyzetet.

-Hát igazából- kezdte Zayn, mire Louis közbe vágott.
-Állj. Elmondjuk neki?- kérdezte.

-Szerintem megbízhatunk benne!- szállt be a beszélgetésbe Harry.

-Szerintem is- értett egyet Niall.

-Najó. Mostmár tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lehet az a „hatalmas” titok.

-Van sofőrünk- mondta ki hirtelen Harry.

-MIIIIIIIIIIIIIII VAN??????????-kérdeztem körülbelül tizenhatszor magasabb fekvenciájú hangon, mint az eredeti.

-Harry!-sütötte le a szemét Louis. -Hallottál már a tapintatos és lassan beadagolós titok közlésről, te idióta?!

-Most mi van? Az mondtuk, hogy eláruljuk!!- védekezett.

-Jó, de nem így!- szidta le Niall is.

-Jó. Akkor kövezzetek meg!- durcázott. -De csak, hogy tudjátok! Én igenis hirtelen szeretem rázúdítani az áldozatomra a hidegvizet!
-Najó. Ide figyeljetek!- akadtam ki teljesen. –Ti most szívattok engem? Vagy mi van???? ITT GYALOGLUNK LONDON PUSZTÁJÁBAN köbö, és ti el akartátok summantani azt az apró, lényegtelen tényt, hogy nem kellene itt lébecolnunk a PIROS LÁMPÁS negyedet, hanem simán, egy kicseszett, és akkor még szépen fogalmaztam hívásba kerülne, és egy kiadós 10 perc múlva már otthon ülhetnénk?- kérdeztem. És áááá nem voltam kiakadva. És áááá nem lett elegem a gyaloglásból, ááááá nem voltam dühös és ááááááááááá nem haragudtam! Dehogy. Miért is tettem volna? Kis apróság…JÉZUS.
-De megtudjuk magyarázni!- kezdte Niall. –Ugye srácok?
-Igen!
-Az jó lenne, ha megmagyaráznátok, mert NAGYONNAGYONNAGYON kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lehet az oka, ennek a „megbocsáthatatlan” tettnek- mondtam, és kicsit elmosolyodtam.

-Szóval…- kezdte volna Louis, mire Harry megint őszinteségi rohamot kapott.
-Azért nem hívtuk ide a sofőrünket, mert közelebbről megakartunk ismereni. És úgy gondoltuk egy ilyen éjszakai séta tökéletes alakalom egy kis beszélgetésre…
-HARRY!- kiáltotta el magát Zayn. –Te nem tudod tartani a szádat?- röhögött.
-Mondtam már, hogy én inkább „gyors elmondom” párti vagyok..
-Az minket nem érdekel- röhögött Niall is –De megvárhattad volna, még Louis szépen, lassan kimagyarázza. Most nézd meg szegény Liz-t. Lehet, hogy megijedt.
-Mi? Mivan?? Dehogy! Csak azon töprengtem, hogy miért nem mondtátok?- kérdeztem, mert tényleg nem értettem, hogy miért kellett ilyen hülyeségeket összehordani ahelyett, hogy elmonták volna…
-Attól féltünk, hogy hülyének fogsz nézni bennünket…-mondta…..Harry. Itt már én is elnevettem magam, ugyanis Louis-nak eltorzult az arca.
-Hogy te mekkora idióta vagy!- csapott a homlokára és értetlenül néztek Harry-re. Mármint a fiúkkal, együtt. Én csak nevettem…most komolyan. Hogy lehet valaki ilyen…ilyen aranyos?
-Nehezedre esett volna valami elködösített változatot mondani?- kérdezte Niall is.
-Hááát…mondtam már, hogy…
-Igen tudjuk. Te „hirtelen halál” párti vagy- fejeztük be helyette.
-Na- vigyorodott el –Csak tanultatok tőlem valamit…
-Szóóóóóóóval- kezdtem –Miért is néznélek Titeket hülyének? Figyeljetek…titokban, azért én is reménykedtem, hogy közelebbről megismerjük egymást, és barátok leszünk, mert ugye, én eddig a rajongóitok közé soroltam magam, de most már, hogy közelebbről megismertetek bennetek, jóóóó nyilván annyira közelről, amennyire egy ilyen este után meglehet ismerni valakit, én is szeretném, ha mi igazi, jó barátok lennénk!- mosolyogtam rájuk, mire ők is elmosolyodtak.
-Akkor nem nézel minket hülyének? És szerinted nem gáz, hogy ILYEN módon próbáltunk veled jobban összebarátkozni?- kérdezte Harry, és olyan aranyosan nézett rám, hogy kedvem lett volna megölelni…Istenem…azok a smaragdzöld szemek…
-Mii??? Nem. Dehogy! Részemről a szerencse- mondtam, és pukkedliztem előttük, mire mindannyian felröhögtek.