Kedveskéim!:)
Itt is lenne az új rész.c:
Először is...TE JÓ ÉG!!!! NAGYONNAGYONNAGHYONNAGYON KÖSZÖNÖM, HOGY A BLOG ELÉRTE AZ 1000+ OLDALMEGJELENÍTÉST!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez egyszerűen fantasztikus!!! És annyira, de annyira hálás vagyok érte!<3
Szóval. Remélem tetszeni fog Nektek és azthiszem ennyi...
Akkor jó olvasást!<333333
Itt is lenne az új rész.c:
Először is...TE JÓ ÉG!!!! NAGYONNAGYONNAGHYONNAGYON KÖSZÖNÖM, HOGY A BLOG ELÉRTE AZ 1000+ OLDALMEGJELENÍTÉST!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez egyszerűen fantasztikus!!! És annyira, de annyira hálás vagyok érte!<3
Szóval. Remélem tetszeni fog Nektek és azthiszem ennyi...
Akkor jó olvasást!<333333
ÚJ SZEREPLŐ(tudom, a kép kicsit furi, de képzeljétek el civilbe.):
Név: Aaron Felthon
Kor: 20
Ki ő?: KFC-s ’picér’.
Hogy jött be a képbe?: Amnek és Liamnek ő hozta ki a kóláját+a számláját.
Ki ő?: KFC-s ’picér’.
Hogy jött be a képbe?: Amnek és Liamnek ő hozta ki a kóláját+a számláját.
-Coca vagy Pepsi?- kérdezte unottan a pincér.
-Természetesen Pepsi- szólaltam meg először.
-Mi van?- kérdezte csodálkozva Liam, mire én ugyanolyan csodálkozóan meredtem rá. Hozzátette: -Mármint, hogy-hogy „természetesen” Pepsi? Általában mindenki a Coca-val van így…
-Ahhhhhhhhhhhhhhhha…hát én nem tudom. Mindig is jobban szerettem a Pepsit. Finomabb- vontam meg egyszerűen a válam.
-Uhh, oké! Akkor én egy Coca Cola-t szeretnék- mondta kihívóan, mire én felvontam a szemöldökömet.
-Mi ez? Felhívás keringőre?- vontam fel fél szemöldökömet.
-Áááá, nem. DEHOGY! Csak gondoltam, ha Te olyat, akkor Én ilyet és akkor majd össze tudjuk hasonlítani- nevette el magát. Olyan aranyos, amikor nevet! Ááááá.c:
-Mármint mit?
-Hát az ízét, természetesen.
-Ööööö, oké. Akkor én most azt hiszem, inkább eszegetek- nevettem el magam, és a kijelentésemnek megfelelően, enni kezdtem.
Pár perc múlva már hozta is a pincér a kólánkat. Megjegyzem, most nem ugyanaz a fiú, aki előbb…hogy is mondjam…hogy is fogalmazzak…Ő sokkal…helyesebb volt. A karjait és ahogy láttam a testét is, tetoválások fedték. Ízlésesen. A füleiben tágesz volt. Nem mondom, hogy nem volt menő...
-A két kóla- jött oda hozzánk, és mikor meglátta, hogy kicsit elidőzött a tekintetem az egyik tetkóján, kacéran elmosolyodott és felvonta a szemöldökét. –Egy Pepsi és egy Coca továbbá kihoztam a számlát is. A tetoválóm elérhetőségét is megadhatom…- tette hozzá röhögve, mire én kicsit pironkodva néztem fel rá.
-Kösz, nem kell, van sajátom- röhögtem el magam, majd mikor látta, hogy bal kezemet mindenféle tetoválások fedik, amolyan "te is? én is" biccentéssel nézett rám. Ám ekkor még nem látott mindent. Egy kicsit lejebb húztam a felsőmet, így láthatta, a mellkasomon "meglapuló" rózsáimat.
-Természetesen Pepsi- szólaltam meg először.
-Mi van?- kérdezte csodálkozva Liam, mire én ugyanolyan csodálkozóan meredtem rá. Hozzátette: -Mármint, hogy-hogy „természetesen” Pepsi? Általában mindenki a Coca-val van így…
-Ahhhhhhhhhhhhhhhha…hát én nem tudom. Mindig is jobban szerettem a Pepsit. Finomabb- vontam meg egyszerűen a válam.
-Uhh, oké! Akkor én egy Coca Cola-t szeretnék- mondta kihívóan, mire én felvontam a szemöldökömet.
-Mi ez? Felhívás keringőre?- vontam fel fél szemöldökömet.
-Áááá, nem. DEHOGY! Csak gondoltam, ha Te olyat, akkor Én ilyet és akkor majd össze tudjuk hasonlítani- nevette el magát. Olyan aranyos, amikor nevet! Ááááá.c:
-Mármint mit?
-Hát az ízét, természetesen.
-Ööööö, oké. Akkor én most azt hiszem, inkább eszegetek- nevettem el magam, és a kijelentésemnek megfelelően, enni kezdtem.
Pár perc múlva már hozta is a pincér a kólánkat. Megjegyzem, most nem ugyanaz a fiú, aki előbb…hogy is mondjam…hogy is fogalmazzak…Ő sokkal…helyesebb volt. A karjait és ahogy láttam a testét is, tetoválások fedték. Ízlésesen. A füleiben tágesz volt. Nem mondom, hogy nem volt menő...
-A két kóla- jött oda hozzánk, és mikor meglátta, hogy kicsit elidőzött a tekintetem az egyik tetkóján, kacéran elmosolyodott és felvonta a szemöldökét. –Egy Pepsi és egy Coca továbbá kihoztam a számlát is. A tetoválóm elérhetőségét is megadhatom…- tette hozzá röhögve, mire én kicsit pironkodva néztem fel rá.
-Kösz, nem kell, van sajátom- röhögtem el magam, majd mikor látta, hogy bal kezemet mindenféle tetoválások fedik, amolyan "te is? én is" biccentéssel nézett rám. Ám ekkor még nem látott mindent. Egy kicsit lejebb húztam a felsőmet, így láthatta, a mellkasomon "meglapuló" rózsáimat.
Elcsodálkozott. Mármint a pincér. Liam már tudta milyen, hiszen a mosdóban, mikor levettem a felsőm, hogy kimoshassam, tetszését fejezte ki, így Neki csak egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában, míg a másik csávókám ledermedt egy pillanatra.
-Uhh- szaladt ki a száján. –Te aztán dögös bige vagy!
-Amilyen gyorsan jutott eszdbe AZ a gondolat, hogy esetleg "Ti" olyan gyorsan verd is ki a fejedből- mondta Liam higgadt, ám tekintélyt parancsoló hangon.
-Nyugi, haver. Nem mászok rá a nődre. Levágtam a szitut! De azért barátok lehetünk. Vagy nem?- kérdezte inkább Tőlem, mire én elröhögtem magam.
-Barátok lehetünk. Barátok- tettem hozzá mégegyszer. Számára ezzel nyomatékosítottam azt, hogy nincs esélye, Liam-nek, pedig azt, hogy nagyon is van. J
-Tehát a számla- váltott témát a srác és lerakta elénk az összeget. Már épp nyúltam volna a tárcámért amikor Liam mosolygva intett a fejével, hogy hagyjam, hiszen megbeszéltük.
Miután fizetett, a pincér (mint később kiderült Aaron, a telefonszáma pedig: 0620/6981634. Ez a gyerek nem normális, én mondom!ÉN!) megkért, hogy ez előbb feltüntetett telefonszámon feltétlen keressem és legyünk barátok(?). Miután biztosítottam affelől, hogy feltétlenül, el ment. Nevetve fordultam vissza Liam-hez, aki kérdőn nézett rám.
-Mi az?- kérdeztem kicsit zavartan.
-Semmi…csak azon filozofáltam- és ez a szó, az ő szájából csak egy „kicsit” hangzott idegennek…:D:D:D –Hogy „Barátok lehettek. Barátok.”- idézte fel nem olyan rég a számon (ajkaimon hahhh >.<) kiejtett mondatokat.
-És ezen mi volt olyan nagy filozofálni való, ha szabad megkérdeznem?- mosolyogtam rá.
-Semmi, semmi...- nevette el magát és egyszeriben a nevetéséből egy huncut mosoly lett. Így folytatta: -Tehát, bejövök Neked.
-Mi van?- kérdeztem enyhén piros fejjel. Igen...az enyhén szó, azt jelenti, hogy brutálisan.
-Semmi, semmi- nézett rám még mindig, azzal az eszméletlenül édes mosolyával, és azthiszem élvezte, hogy égethet.
-Na jól van, akkor én azt hiszem csak megiszogatom itt a kólámat, aztán kihúzok a friss levegőre, lehűlni!- röhögtem a saját nyomoromon.
-Oké. Akkor megisszuk, aztán elhúzunk- így is tettünk. Miközben iszogattuk először a saját, majd a másik üdítőjét megkonzultáltuk, hogy tényleg mennyire "nem hasonlít egymásra a két kóla íze, mert salalalala és mert sanannannaa".
-Egyébként meglepően különböztek- röhögött Liam, miközben kitárta előttem a KFC-ből KIJÁRAT néven emlegetett ajtót.
-Na ugye, hogy ugye?- kérdeztem büszkén.
-És most?- nézett rám. -Hogyan tovább?
-Sétáljunk!- mosolyogtam rá.
-Mit mosolyogsz?- kérdezte szórakozottan.
-Semmit...-sunyítottam, merthogy volt miért. Egyáltalán nem akartam elmondani a vigyorgásom okát...
-Naaaaa! Mondd csak el! Hidd el...jobban jársz, ha most elmondod, mert elég kitartó tudok lenni, és a kitartásom egész idegesítő tud lenni egy idő után, ami azért lenne rossz, mert...-itt félbeszakítottam.
-Oké. Elmondom, de ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni és SOHA, SENKINEK nem mondod el!!
-Megígérem.
-Szóóóval. Én csak azért mosolyogtam, merthát izé. Szóval, csak azért mosolyodott el a szám... azért mutattam a tetszésem jelét ilyen módon, tehát azért tettem amit tette....
-Igeeeeeeen?
-m. Merthát, én még ilyen randi után sosem sétáltam a fiúval, aki izé elhívott. Mármint nem tudom, hogy ez az e, vagy Te elhívtál e, de nekem annak tűnt, szóval azért, mert még soha nem sétáltam így. Egy fiúval, aki kedves és úriember és bejön. Utcákon. Este. Egy (legalábbis Nekem) nagyon jó együtt töltött idő után...Éshát, mindig is szerettem volna. Najó. Ez fura, mert más nem ilyen nyomi dolgokra vágyik...úristen. Tök nyomi vagyok! De gááááz!!! És most miért nem mondassz semmit? Ne már!! Liam!!! Neeee- estem kétségbe teljesen. -Én elmondtam! Tudtam, hogy nem kellett volna! Minden olyan jól ment, én meg elrontom...mindig ez van. Ez nem igaz!!
-Mi? Mi van? Nem rontottál el semmit, te kis hülye!- mosolyodott el. -Én már éppen sétáltam lánnyal, így. Egy utcán. Este. Jónak mondható együtt töltött idő után. De ilyen jó együtt töltött idő után, még nem. És nem is ILYEN lánnyal. És még mielőtt azt hinnéd, hogy bármit is elrontottál,- mondta, miközben fél kézzel átkarolta a vállamat. -tudnod kell, hogy tökéletes volt!- erre nem számítottam. De arra végképp nem, hogy mindezek után, adott egy hosszú homlok puszit és átölelt. Elpirultam. Teljesen. De nem azért, mert égtem vagy ilyesmi. Hanem, a boldogságtól. Azoktól a mondatoktól, amiket mondott. Hogy tökéletes volt, és hogy...ááááá. :)
Így indultunk tovább. Ő a vállamon átvetette a karját, míg én a derekát fogtam át. Boldog voltam. Isszonyatosan boldog.
-Köszönöm. -mosolyodtam el az aszfaltot pásztázva, mire Ő is elmosolyodott.
-Ne Nekem köszönd!- és mégegyszer közel húzott magához és megpuszilt. ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEN. Ezt éreztem. LEGBELÜL. Hiszen nem kezdhettem el kiabálni, és üvöltözni és sikítani és ordibálni és ugrálni. Áááá, azt majd otthon Lizzy-vel. Apropó Lizzy meg a többiek. Az út további része így telt el. Beszélgettünk, nevettünk (néha már annyira, hogy le kellett ülnöm...nem is én lennék. Mellesleg ilyenkor mindig vártunk 5-7 percet, hogy teljesen megnyugodjak..) és csak úgy általánosságban; élveztük egymás távolságát. Pár óra gyaloglás után az utcánkba értünk. Ezt tudtára is adtam. Aztán amikor megpillantottam, hogy 5 csöves üldögél a házunk előtt (merthogy annak tűntek, amúgy rohadtul nem voltak azok...), feltehetőleg alamizsnáért(?) várva, már kicsit félve fordultam Li-hez.
-Hogy fogok bejutni?
-Ööö, hát nem tudom. Szerintem, ha közelebb értünk, felmérhetjük az erőviszonyokat...és akkor majd meglátom mit tehetek. Te jó ég...ezek részegek is! Nézd, az egyik csaj! És épp a korláthoz fut...mit csinálnak ezek?
-Olyan, mintha a Titanic egyik jelenetét adnák elő...
-Hopp-hopp-hopp, fejlemények! Egy másik utána fut...ez lesz Jack. Lehet, hogy őrültek...akkor kevesebb az esélyünk....-egyre közelebb és közelebb értünk. És egyre ismerősebbek lettek az alakok, a frizurák és a hangok. Miután rájöttünk, hogy a csöves banda, voltaképpen a One Direction 4/5-e és a "csaj" Elizabeth, elröhötük magunkat.
-Hát Ti?
-Amilyen gyorsan jutott eszdbe AZ a gondolat, hogy esetleg "Ti" olyan gyorsan verd is ki a fejedből- mondta Liam higgadt, ám tekintélyt parancsoló hangon.
-Nyugi, haver. Nem mászok rá a nődre. Levágtam a szitut! De azért barátok lehetünk. Vagy nem?- kérdezte inkább Tőlem, mire én elröhögtem magam.
-Barátok lehetünk. Barátok- tettem hozzá mégegyszer. Számára ezzel nyomatékosítottam azt, hogy nincs esélye, Liam-nek, pedig azt, hogy nagyon is van. J
-Tehát a számla- váltott témát a srác és lerakta elénk az összeget. Már épp nyúltam volna a tárcámért amikor Liam mosolygva intett a fejével, hogy hagyjam, hiszen megbeszéltük.
Miután fizetett, a pincér (mint később kiderült Aaron, a telefonszáma pedig: 0620/6981634. Ez a gyerek nem normális, én mondom!ÉN!) megkért, hogy ez előbb feltüntetett telefonszámon feltétlen keressem és legyünk barátok(?). Miután biztosítottam affelől, hogy feltétlenül, el ment. Nevetve fordultam vissza Liam-hez, aki kérdőn nézett rám.
-Mi az?- kérdeztem kicsit zavartan.
-Semmi…csak azon filozofáltam- és ez a szó, az ő szájából csak egy „kicsit” hangzott idegennek…:D:D:D –Hogy „Barátok lehettek. Barátok.”- idézte fel nem olyan rég a számon (ajkaimon hahhh >.<) kiejtett mondatokat.
-És ezen mi volt olyan nagy filozofálni való, ha szabad megkérdeznem?- mosolyogtam rá.
-Semmi, semmi...- nevette el magát és egyszeriben a nevetéséből egy huncut mosoly lett. Így folytatta: -Tehát, bejövök Neked.
-Mi van?- kérdeztem enyhén piros fejjel. Igen...az enyhén szó, azt jelenti, hogy brutálisan.
-Semmi, semmi- nézett rám még mindig, azzal az eszméletlenül édes mosolyával, és azthiszem élvezte, hogy égethet.
-Na jól van, akkor én azt hiszem csak megiszogatom itt a kólámat, aztán kihúzok a friss levegőre, lehűlni!- röhögtem a saját nyomoromon.
-Oké. Akkor megisszuk, aztán elhúzunk- így is tettünk. Miközben iszogattuk először a saját, majd a másik üdítőjét megkonzultáltuk, hogy tényleg mennyire "nem hasonlít egymásra a két kóla íze, mert salalalala és mert sanannannaa".
-Egyébként meglepően különböztek- röhögött Liam, miközben kitárta előttem a KFC-ből KIJÁRAT néven emlegetett ajtót.
-Na ugye, hogy ugye?- kérdeztem büszkén.
-És most?- nézett rám. -Hogyan tovább?
-Sétáljunk!- mosolyogtam rá.
-Mit mosolyogsz?- kérdezte szórakozottan.
-Semmit...-sunyítottam, merthogy volt miért. Egyáltalán nem akartam elmondani a vigyorgásom okát...
-Naaaaa! Mondd csak el! Hidd el...jobban jársz, ha most elmondod, mert elég kitartó tudok lenni, és a kitartásom egész idegesítő tud lenni egy idő után, ami azért lenne rossz, mert...-itt félbeszakítottam.
-Oké. Elmondom, de ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni és SOHA, SENKINEK nem mondod el!!
-Megígérem.
-Szóóóval. Én csak azért mosolyogtam, merthát izé. Szóval, csak azért mosolyodott el a szám... azért mutattam a tetszésem jelét ilyen módon, tehát azért tettem amit tette....
-Igeeeeeeen?
-m. Merthát, én még ilyen randi után sosem sétáltam a fiúval, aki izé elhívott. Mármint nem tudom, hogy ez az e, vagy Te elhívtál e, de nekem annak tűnt, szóval azért, mert még soha nem sétáltam így. Egy fiúval, aki kedves és úriember és bejön. Utcákon. Este. Egy (legalábbis Nekem) nagyon jó együtt töltött idő után...Éshát, mindig is szerettem volna. Najó. Ez fura, mert más nem ilyen nyomi dolgokra vágyik...úristen. Tök nyomi vagyok! De gááááz!!! És most miért nem mondassz semmit? Ne már!! Liam!!! Neeee- estem kétségbe teljesen. -Én elmondtam! Tudtam, hogy nem kellett volna! Minden olyan jól ment, én meg elrontom...mindig ez van. Ez nem igaz!!
-Mi? Mi van? Nem rontottál el semmit, te kis hülye!- mosolyodott el. -Én már éppen sétáltam lánnyal, így. Egy utcán. Este. Jónak mondható együtt töltött idő után. De ilyen jó együtt töltött idő után, még nem. És nem is ILYEN lánnyal. És még mielőtt azt hinnéd, hogy bármit is elrontottál,- mondta, miközben fél kézzel átkarolta a vállamat. -tudnod kell, hogy tökéletes volt!- erre nem számítottam. De arra végképp nem, hogy mindezek után, adott egy hosszú homlok puszit és átölelt. Elpirultam. Teljesen. De nem azért, mert égtem vagy ilyesmi. Hanem, a boldogságtól. Azoktól a mondatoktól, amiket mondott. Hogy tökéletes volt, és hogy...ááááá. :)
Így indultunk tovább. Ő a vállamon átvetette a karját, míg én a derekát fogtam át. Boldog voltam. Isszonyatosan boldog.
-Köszönöm. -mosolyodtam el az aszfaltot pásztázva, mire Ő is elmosolyodott.
-Ne Nekem köszönd!- és mégegyszer közel húzott magához és megpuszilt. ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEN. Ezt éreztem. LEGBELÜL. Hiszen nem kezdhettem el kiabálni, és üvöltözni és sikítani és ordibálni és ugrálni. Áááá, azt majd otthon Lizzy-vel. Apropó Lizzy meg a többiek. Az út további része így telt el. Beszélgettünk, nevettünk (néha már annyira, hogy le kellett ülnöm...nem is én lennék. Mellesleg ilyenkor mindig vártunk 5-7 percet, hogy teljesen megnyugodjak..) és csak úgy általánosságban; élveztük egymás távolságát. Pár óra gyaloglás után az utcánkba értünk. Ezt tudtára is adtam. Aztán amikor megpillantottam, hogy 5 csöves üldögél a házunk előtt (merthogy annak tűntek, amúgy rohadtul nem voltak azok...), feltehetőleg alamizsnáért(?) várva, már kicsit félve fordultam Li-hez.
-Hogy fogok bejutni?
-Ööö, hát nem tudom. Szerintem, ha közelebb értünk, felmérhetjük az erőviszonyokat...és akkor majd meglátom mit tehetek. Te jó ég...ezek részegek is! Nézd, az egyik csaj! És épp a korláthoz fut...mit csinálnak ezek?
-Olyan, mintha a Titanic egyik jelenetét adnák elő...
-Hopp-hopp-hopp, fejlemények! Egy másik utána fut...ez lesz Jack. Lehet, hogy őrültek...akkor kevesebb az esélyünk....-egyre közelebb és közelebb értünk. És egyre ismerősebbek lettek az alakok, a frizurák és a hangok. Miután rájöttünk, hogy a csöves banda, voltaképpen a One Direction 4/5-e és a "csaj" Elizabeth, elröhötük magunkat.
-Hát Ti?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése