8.rész-"Pincér! Két martinit legyen szíves!"

Drágaszágok!
Kukucs!:D:D Szóóóóval, itt is lenne a nem túl hosszú, ám annál tartalmasabb új rész!
Remélem tetszeni fog Nektek! Ha így van, megtennétek, hogy kommenteletek vagy bármily módon jeleznétek, hogy mit gondoltok a rész/ekről, meg úgy általánosságban a blogról?

Nem is nyúzom tovább a billentyűzetet!
ENJOY!<3

Juj!! Azt kihagytam, hogy ezúttal szeretném megköszönni, a pár nap alatt botrányos gyorsasággal 700 felettire ugrott oldalmegjelenítések számát!!!! KÖSZÖNÖM és IMÁDLAK benneteket érte!!<3<3<3

melegen ajánlott muzsika /hahaha ha/

-Mivan?-kérdeztem-Van rajtam valami?-kezdtem el vizslatni a ruhám, és dörzsölni az arcom, hátha elkenődött a rúzsom, vagy foltos lettem, vagy bármi…

-Mi? Ja..nem! Csak…Á..midnegy. Hagyjuk. Semmi, csak elbambultam-nagyon úgy nézett ki, hogy kizökkentettem a gondolataiból. Hát így járt. MUhahaahaha. Szóval leültem, és nekiláttam a rendelésemnek. Ami enyhén szólva kihűlt…

-Jóétvágyat!-mondta Liam, és jóízűen falatozni kezdett.

-Neked is-mosolyodtam el, mert olyan cuki volt. Úgy evett, mint aki már legalább egy hónapja nem kapott semmilyen ételt.

-Mivan?-nézett rám teli szájjal.

-Semmi, csak olyan vagy, mint aki legalább egy hónapja nem evett semmit. És most, hogy tele van a pofazacskód kajával, olyan vagy, mint egy hörcsög-nevettem el magam.

-Héééé, ez nem ér!!-mondta, miután jó alaposan megrágta, majd lenyelte a szájában lévő falatot.-Ne nevess ki! Tényleg tök régóta nem ettem. Azthiszem legutóbb reggeliztem..szóval tényleg éhes vagyok!-mondta „sértődötten”

-Jóóóó, oké. Bocsánat. Csak nagyon aranyos voltál, és ezen nevetnem kellett-mondtam, és visszafojtottam magamba a kacagást, ugyanis, mialatt mondtam megint nagyobb falatot vett be a szájába a kelleténél, és megint olyan volt, mint egy hörcsög. Ahelyett, hogy szóltam volna neki, megfogtam, bevettem én is egy nagy falatot a számba és a szájüregem két oldalába nyomtam őket. Pár pillanat múlva rám nézett és elröhögte magát.

-Te most direkt szívatsz?-nevetett-Tükröt mutatsz nekem? Hát jólvan, Amanda Johnson. Így állnuk-nevetett még mindig, majd ő is bevett egy nagy falatot, és úgy nézett rám. Nem bírtam. Majdnem kiköptem, ami számban volt. Úgy nézett ki, mint egy kis rágcsáló, aki télire gyűjt. Ráadásul nagy, bociszemeket meresztett. Hihetetlenül aranyos volt. A számban lévő falatokat gyorsan lenyeltem, még mielőtt megismételhettük volna a törénetet, csak most Liam ruháján landolt volna a megrágott kaja…Előkaptam a telefonom.

-Nézz ide, Amanda nénire-gügyögtem neki úgy, mintahogy nem is olyan rég tette ő, nekem- nézz cukin -utasítottam, mire ő engedelmeskedett, és megszeppent, teleszájú, nagy szemű hörcsögpofát vágott. Csináltam egy csomó képet. Köztük volt olyan is, amin én voltam a "hörcsög", ő pedig "ember". Aztán volt, amin mindketten hörcsögök voltunk, és végül pár olyan „selfiet” is készítettünk, ahol simán mosolygunk vagy éppen bandzsítunk, cenzúrázandó jeleket mutogatunk és nyelvet nyújtunk.

-Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod?-nézett rám Liam.

-Mindjárt gondoltam-röhögtem el magam. Most, hogy végre „normális” üzemmódba váltottunk evés közben elkezdtünk beszélgetni.

-És- kérdeztem -vannak testvéreid?

-Igen-mosolyodott el-Két nővérem van: Nicola és Ruth. Imádom őket. És neked? Azt tudom, hogy van három bátyád, és két hugod. Mit is mondtál, hogy hívják a kicsiket?

-Sammy és Nikol-és ahogy rájuk gondoltam rögtön elkuncogtam magam.

-Mi az?-érdeklődött.

-Semmi..csak ha eszembejutnak, egyszerűen elönt a boldogság és mosolyognom kell. Tudod anyáék hiába örökbefogadták őket, és nem az édestestvéreim, én mégis annak tekintem őket. Ha bármikor, bárki megkérdezi tőlem, hogy „Amanda, nem fura neked, hogy örökbefogadtátok őket?” vagy „nem zavar, hogy ők színes bőrüek?” én csak büszkén annyit felelek: „Ők a testvéreim. Lehet, hogy nem vérszerint, de a testvéreim. És önt nem zavarja, hogy önön kívül senki nem foglalkozik olyan külsőséges, és fölösleges dolgokkal, mint például bőrszín?”. A bőrszínre vonatkozó kérdés, és válasz csak egyszer történt meg, de megtörtént!! Egyik este a sznob „barátaink” eljöttek hozzánk vacsorára, és természetesen, nekem is részt kellett vennem,-mondtam gúnyosan- az illem miatt. Anya persze leszidott érte, de igazából láttam rajta, hogy tetszett neki, amit mondtam. Büszke vagyok a családomra,  beleértve a két, kis, néger ördögfajzatot is. Mondjon akárki, akármit. Szeretem őket, és ezen egy sznob idióta, a férjén élősködő kis anorexiás modellfajzat, akit csupán a ruhák és a műkörme érdekel sem fog változtatni!-fejeztem be, majd kihúztam magam. A mellem csak úgy dagadt a büszkeségtől, ám azért egy picit tartottam Liam reakciójától…ugyanis, amióta befejzetem a kis monológomat, csak ült ott egyhelyben, és nézett. Nagyon nézett.

-Mi van?-kérdeztem türelmetlenül.

-Semmi…csak elgondolkodtam-felelte mosolyogva.

-Najó...az első ilyen alkalomnál, még csak-csak szó nélkül hagytam, hogy mit néztél annyira. De most nem leszek ilyen megértő. Szóval min gondolkodtál el?

-Csupáncsak azon, hogy milyen szerencsés lehet az a fiú, akinek ilyen barátnője van, mint te.

-Bemutathatnál annak a fiúnak-jöttem zavarba egy perc alatt, hiszen nincs barátom. Szingli vagyok. Egy ideje nem is volt..

-Nem kell hazudnod nekem-mondta mosolyogva. Mivan? Ez megőrült?

-Nem hazudok… szingli vagyok. Tök régóta!! Mi olyan hihetetlen ezen? Volt már barátom, de egyik sem működött...-mondtam lemondón.

-Óóóó. Ohóóóó váóóó óóóó!!

-Ezt még meddig akarod csinálni??-kérdeztem röhögve.

-Mi? Ja, semeddig. Befejeztem!-nevetett ő is-Viszont ez esetben-vette fel a „gentlemen” pózt, amin nevetnem kellett-Lenne kedve egy italhoz, hölgyem?-kérdezte, miközben fel-le húzgálta a szemöldökét.

-Bárhol-bármikor!-mondtam mosolyogva. Mert tényleg így gondoltam. Lehet, hogy nem régóta ismerjük egymást, de ezek alapján bárhol és bármikor szívesen elmennék vele randizni...c:

-Akkor…-mondta, majd elkiáltotta magát:-PINCÉR! Két martinit legyen szíves!-szegény kiszolgáló fiú, azt se tudta mit csináljon hirtelen. Gondolom nem volt szokás így rendelni. Mondjuk Liam sem egy megszokott srác. Legalábbis nekem, biztos nem! 

-Sajnos martinivel nem szolgálhatok. Valami mást esetleg?-kérdezte zavartan a pincérfiú.

-Ez esetben 2 kóla is megfelel-mondta Liam huncut mosolyra húzva a száját, majd halkan hozzátette:-A martinit bepótoljuk máskor-kacsintott rám, amitől kicsit zavarba jöttem…

-Coca vagy Pepsi?-kérdezte unottan a pincér.