Megérkezett a kissé megkésett rész!
Remélem tetszeni fog!
Hát akkor jó olvasást!:))
xxx, Lilla
- Nem. Csak beszöktünk ide – mondtam. De CSAK VICCELTEM. Erre a biztonságis, a hóna alá kapott bennünket, és nagyon úgy tűnt, mint aki nem érti a poént. Hogy lehet valaki ekkora mamlasz?!
- Hééé! Álljon már meg!! Csak vicceltem - kezdtem el ütni a hátát - Nem látja a VIP belépőnket?? TE JÓ ÉG!! Maga sosem viccel??-kérdeztem hitetlenül.
- Nem-jelentette ki egyszerűen, majd így szólt - Rendben. Látom, hogy valóban van belépőjük, ám a biztonság kedvéért majd én elviszem magukat a fiúkhoz-ebbe belenyugodtam, csak nem értettem, hogy akkor miért nem tesz le minket?? Hiszen, van belépőnk is… Aztán leesett, de olyat koppan!
- Áááá, háhá. Hát magának mégis van humora! Amikor azt mondta: "elviszem magukat" szószerint értette. Ha-ha-ha. Most, hogy „hatalmasat” nevettünk ezen a kifinomult poénon, elengedne?? Tudja én vagyok vagy 60kg és a barátnőm is nagyjából ennyi - mutattam rá Liz-re, aki nem úgy nézett ki, mintha zavarná, hogy éppen fejjel lefelé lógatnak a lábunknál fogva. Sőőőtt. Még élvezte is. Az áruló!!-Szóval szerintem, biztos nem tenne jót magának, ha 120 kg-ot cipelne...-próbálkoztam.
-Maga szerint, miért vagyok biztonsági őr, vagy kidobó ember?? Komolyan azt hiszi, hogy kihívást jelent nekem kivinni innen két ilyen egyszál bél fruskát?? - mondta a kíméletlen igazságot. Bár szavai inkább voltak aranyosak, mint bántóak. És ahogy jobban megnéztem, inkább hasonlított egy nagynagy és aranyos medvéhez, mint egy szigorú kidobóemberhez, mégis egy kicsit haragudtam, amiért úgy hurcol, mint holmi bűnözőket.
Mialatt ilyen világmegváltó dolgokon gondolkodtam észre sem vettem, hogy már elhaladtunk vagy 20 ajtó mellett, és NagyMedve (igen, mivel nem tudom biztonságis barátom nevét, ezért elneveztem Nagy Medvének. Hát nem eredeti??) lelassított egy előtt. Nem tudtam hova vezethet, de gondoltam, hogy nem egy sötét pince szoba lesz, mert NagyMedve testvér(>.< imádok trollkodni) nem úgy nézett ki, mint egy rabló gyilkos. Ám bármit is hittem, mi lesz az ajtó mögött, egyáltalán nem arra számítottam, ami volt...
Szóval lelasítottunk egy ajtó előtt. Gondoltam ez is még több ajtóhoz vezet. Aha. Ezt elhittem. Liz épp ott tartott a mondandójában, hogy:
-Hahahah, milyen vicces már így jobbra, balra lengeni? Tökre bírnám, ha így lennénk egész nap - Maci(a Nagy Medve becézése..eredeti nem?) ekkor nyitott be, viszont Liz ebből semmit nem érzékelt és folytatta az értelmetlen fecsegését - Mondd csak, Maci, nem gondolod, hogy tiszta vicces lenne, ha egész nap egy vidámparkban dolgoznál - ilyenkor már azt kívántam, bár befogná a száját, ugyanis én már láttam, mi vár bennünket a szobában,
-Hát attól függ... ha csak „lengetőember” munkakört jánlottál meg „Macinak” a vidámparkban, akkor igen. Mindent - fejezte be a mondókáját Niall, és kifakadt belőle a nevetés.
-Najó. Az még oké, hogy kinevettek, mert mit számít, ahhoz képest, hogy az EGÉSZ épületen így hurcoltak végig minket! Megalázó volt?? Áááá, ehhez a helyzethez képest nem sok megalázóbb dolog lehet vagy lesz az életemben. Hozzátenném, hogy most gondolom, nem Liz hülyeségein nevettek annyira, hanem azon, hogy azt az idióta méhecskés melltartómat vettem fel, és mivel fejjel lefelé lógat bennünket egy igen kedves - mondtam annyi cinizmussal a hangomban, hogy ritka alakalom, amikor ennyit hordozok a hangomban... - biztonsági őr, vagy hívjuk Nagy Medve indián testvérnek. És hála a gravitáció csodáinak, lecsúszott, a mellesleg kedvenc RAMONES-es felsőm.
-Én nem bánom - jegyezte meg Harry, mire Liam fejbe csapta. Ezt egy hálás pillantással köszöntem meg.
-Tehát most, hogy a számat sem tudom már befogni, mert amikor zavarba jövök elkezdek össze-vissza hadoválni, ráadásul Maci, még ennyiből sem tud rájönni, hogy TEGYEN MÁR LE-kiáltottam, miközben a pólómat próbáltam felhúzni, hogy mondjuk ne egy szál melltartó legyen rajtam.
-Kisasszony! Ha nem beszél velem tisztességesen, garantálom, hogy még fél óráig fellógatva tartom csak magát csak most, és csak Liz-t, a kis barátnőjét eresztem el.
-Nagyember! Ha pedig maga nem tesz le, de TÜSTÉNT, garantálom, hogy az alatt a fél óra alatt végig kismackót fogom ütni-vágni, és akkor, ha a fájdalmai nem lennének elegek, a gondolat csak meggyőzi, miszerint CSAK KERESZTAPA LEHET - mondtam kétségbeesve, megnyomva a mondandóm másodikfelét.
-Najó. Meggyőzött. De csak, hogy tudja, nem azért teszem le, mert féltem a 'kismackókat', hanem azért, mert valószínűleg nem tudnám hallgatni tovább ezt az értelmetlen hadovát - mondta, majd elnevette magát(?) a saját(?) poénján(?).
-Ha, ha, ha. De viccesek lettünk hirtelen - vágtam grimaszokat - Akkor megtenné, hogy letesz végre, és lehetőleg ne a.... - eközben Mackó szépen leeresztette a fejünket a földre, ami után a nyakunk, a felsőtestünk, fenekünk majd a lábainkat rakta le szép gondosan - földre.......... - fejeztem be a mondandómat. De inkább erre már nem mondtam semmit, mert örültem neki, hogy letett. Összeszedtem magam, és mivel az első felállási kísérletem sikertelen volt, és a második is sikertelennek ígérkezett, Harry végre nevetve bár, de felhúzott bennünket, és, miközben felsegített valami ilyesmi játszódhatott le a fejében: "ha már úgyis fogom a kezüket, akkor már bemutatkozok!".
- Harry Styles vagyok-mondta egy csábosnak szánt, ám egyáltalán nem volt az kacsintás kíséretében.
- Amanda Johnson - nevettem el magam a megoldáson, ugyanis a jobb kezével az én balkezemet, a balkezével Liz jobb kezét rázta.
- Elizabeth Carter, de mindenki csak Liznek szólít - fecsegett barátosném. Harry után a fiúk sorban odajöttek hozzánk bemutatkozni.
- Louis Tomlinson, de nektek csak "főnök"-mondta nagylelkűen(?).
- Komolyan? - tettem úgy, mintha elhittem volna. És ezt mindenki észrevette a "főnökön" kívül.
- Nem, dehogy is! Csak vicceltem!!
- Na nem mondod? - mondtam, és szépen kiröhögtük.
- Úgy érzem bennsőséges barátság lesz a miénk - vágott vissza, bosszúvágyó tekintettel.
- Jójójó. mielőtt még a szemeiddel felfaltál volna, bemutatkoznék…Szabad lesz, főnök?
- Naajó. Megkapod az engedélyt.
- Köszönöm - néztem rá „hálásan” - Szóval Amanda Johnson vagyok, de szólíts nyugodtan "Alattvaló" - nak.
-Zayn Jawaad Malik-jött oda hozzám a következő bandatag - hívj nyugodtan Zayn-nek.
-Ha-ha-ha. Megkora poén volt, öhmmm Zaynie! – rögtönöztem. Még én is megelpődtem a neven amit kimondtam, de már késő volt. Az éjj fekete hajú fiú először elcsodálkozott, de aztán megbarátkozott újonnan kapott becézésével. A többiek csak mosolyogva nézték az én riadt képemet, és Zayn (vagy Zaynie) arcát amin meglepetettség, elképedés, a tetszés felismerése és végül az elfogadás váltakozott.
-Najóóóó. Megengedem, hogy így hívj. De csak azért, mert olyan jófej vagyok.
-Ahaaa, meg, mert igazából tetszik neked.
-Mi?? Dehogyiiiis!!!!!!!-tiltzakozott egyből, amivel elárulta magát – Csak azért engedem meg, hogy így hívjatok, mert szimpatikusak vagytok nekem, és nem akarom azzal elvágni a barátságunkat, hogy egy ilyen miatt esetleg megsértődjetek!! – mondta bújkáló mosollyal.
-Óóó, ez esetben én köszönöm, a lehetőséget. És, ha már így összejöttünk, hadd ragadjam meg az alkalmat, és mondjam el: Amanda Eszmeralda Juharfa Klarinéta Kalifornia Maria Johnson vagyok. De mindenki csak Amandának hív-tettem hozzá. Mindenki jót derült poénomon, amit elégedetten vettem tudomásul. Utánam egyébként midnenki automatikusan Liz-hez ment.
-Niall Horan – jött oda hozzám az ír szőkeség. Ezt kihasználva (mármint az „írségét”) gyorsan lejtettem egy írtáncot(??) ami még én sem tudom, hogy honnan jött, de mikor elkezdtem Louis rögtön csatlakozott. A többiek először furán néztek ránk, majd egy vállrándítás után mindenki belekezdett a saját kis ír koreográfiájában. Nagyon furán nézhettünk ki. Egyébként az ominózus táncolásnak a röhögés vetett véget, ugyanis Harry véletlenül alámrúgott, és így egymásra estünk. Ekkor már én annyira röhögtem, hogy fel sem bírtam állni.
-Te jó ég! Jól vagy, Am??-kérdezte Harry olyan rémült fejjel, hogy az már csak tetőzte a már amúgyis eléggé fokozott hangulatot. Amikor már úgy éreztem, hogy abbamardt a nevetésen, eszembe jutott, ahogy elestünk, és újból belekezdtem. A többiek csak körülöttünk álltak/ültek és nevettek a szenvedésünkön. Ez így ment egy negyedóráig, amikoris végleg abbamardt a hahahahahahahotázás. Ekkor viszont kinyújtottam a kezem, gondolván csak leesik valakinek, hogy befejeztem a nevetést és a föld már nem olyan kényelmes, és nem szeretnék tovább fetrengeni rajta... de nem. Senkinek nem esett le.
-Felsegítene valaki???-kérdeztem hitetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése