3.rész/2.-A koncert

Kedves Olvasók!
Itt van az új rész!! Remélem tetszeni fog!
Nem is rabolom az időtöket!:D
Jó olvasást!
xxx, Li


...ugyanis szinte "csönd"(amennyire az lehetséges volt) honolt az egész helységben és mindenki felemelte a kezét és szépen lassan jobbról-balra integetett. Ami így, hogy világító tárgyak voltak a kezükben gyönyörű volt. De komolyan. Rögtön előkaptam a telefonom, és elkezdtem kamerázni. Megfordultam, és először a tömeget vettem, majd az igencsak gondolataikba méllyedő fiúkat. A következő szám, az Over Again, csak tetőzte a hangulatot. A telefon fények maradtak, ám ehhez társult a közönség énekhangja, ami valamilyen megfoghatatlan gyönyörrel töltötte el az ember szívét. A fiúknak elégedettség ült ki az arcukra, mikor felfogták, hogy a közönség átérzi, mi mindent jelent számukra a dal és, hogy nekik sem közömbös. Fantasztikus volt. Azt hiszem erre a pillanatra mindig emlékezni fogok. Ez így, együtt ütött. Lizzel egymásba kapaszkodva csápoltunk a telefonjainkkal.
Mikor elkezdődött a Little Things, mégjobban magamhoz szorítottam őrült barátnőmet és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Így szóltam:
-Köszönöm Lizzy, ezt a csodálatos estét!! És egyálltalán azt, hogy a barátnőm vagy! Nagyonnagyonanygon szeretlek!!
-Én köszönöm neked!! Imádlak!!-mondta, majd együtt kezdtünk bele a dal refrénjébe:
-I wont let theese little things slip, out of my mouth
But if i do, its you, oh its you they add up to-a következő sornál lehunytam a szemem és úgy énekeltem tovább:
-im in looove with you, and all theese little things

*Liz szemszöge*

Te jó ég. Most jön a kedvenc részem!! Lehunytam a szemem és próbáltam csak a zenére és a csodálatos emberekre koncentrálni, akik most körülvesznek. Szó szerint.

-You'll never love yourself half as much as i love you-énekeltem-you never treat yourself right, darlin' but i want you to.
If i let you now,  i'm here for you, maybe who love yourself
Like i love you, oooooh-kinyitottam a szemem és egy gyönyörű zöld szempárral akadt össze a tekintetem. Hirtelen zavarba jöttem, és elkaptam a fejem. Nem. Az lehetetlen, hogy az előbb én, Elizabeth Carter Harry Styles-szal összenéztem. Vagy még azt is megkockáztatom, hogy szemeztem. Nem. Ez biztosan csak valami álom volt. Valami álom.

*Amanda szemszöge*

Tudtam, hogy még hátra van pár szám a koncertből, és azt is tudtam, hogyha vége lesz, minket feltehetően elvezetnek egy szobába, ahol találkozni fogunk VELÜK.

-Nos...tudjuk, örültök, hogy most a színpadon vagyunk, viszont ne feledjétek, hogy nélkületek nem állhatnánk most itt!! Úgyhogy köszönjétek magatoknak!! Mi pedig nektek!! Szeretünk titeket!-mondta Harry-Csodálatosak vagytok. És most jöjjön a Teenage Dirtbag!!-az eddigi "csöndnek" hűlt helye maradt. Mindenki elkezdett sikítani, és a fiúk is felszabadultan futkároztak fel-alá a színpadon. Viszont Louis szólója alatt, egyszercsak azt vettem észre, hogy Liam odamegy Niall-hez és mosolyogva ránk mutat. Először nem értettem, hogy miért. Aztán rájöttem, hogy én megfeledkezve saját magamról, arról, hogy ki vagyok, vagy éppen mit csinálok, ott álltam, néztem magam elé feltett kezekkel és csak bámultam. Elég vicces látványt nyújthattam, és amikor erre rájöttem csak elnevettem magam és próbáltam durcás fejet vágni. Ám nemmaradt semmi idejük lereagálni, ugyanis kezdődött is a: tapstaps taps, tapstaps taps. Vagyis: nem nem a we were we were rock  you, hanem a ROCK MEE!! ÍÍííííj, ezt a számot úgy zúztuk végig Lizzyvel, mintha mi sem történt volna: mintha nem sírtunk volna egy tíz perccel ezelőtt, nem lettünk volna melankólikus állapotban és nem nézett volna hülyének engem Niall és Liam. Szóval:

-I want you to ROCK ME! ROCK ME, ROCK ME ROCK ME, YEAHHHH-tökös gitárszóló, óriási sikítás.-I WANT YOU TO ROCK ME, ROCK ME, ROCK ME, YEAAH-eközben Zayn egy hatalmasat ráénekelt a monoton "rock me"-nkre-I WANT YOU TO HIT THE PEDAL HEAVY METAL-itt ördög villát mutattunk Elizabethtel-SHOW ME YOU CAREE.

Ez után a She's Not Afraid következett, amit szintén végigugráltuk és összevissza táncoltunk rá. Liz még el is esett (valahogy így nézhetett ki:

)ezen olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy le kellet feküdnöm. Igen, a földre feküdtem. És igen megint hülyének néztek. Csak ezúttal Harry és Louis mutogattak rám nevetve.

-Emberek! Teljesen elképesztőek vagytok ma este.-és elkezdődött a Kiss You. Amire minden előző hangazvart meghazudtoló sikítás volt a válasz. Liz olyan szinten üvöltötte a dalszöveget, hogy szerintem még az a doboscsávó, aki egész hátul volt is hallota. A biztonságiőrök rezzenéstelen arccal bámulták őrjöngésünket.

-If you dont wanna take it slow. And you just wanna take me home baby say YEAH YEAH YEAH, YEAH YEAH YEAH YEAH- and let me, kiss you.-és itt akaratlanul is Liamre néztem. Ami fura volt, hogy ő is rám. De annyira zavarba jöttünk attól, hogy mind a ketten pont egymásra néztünk, hogy rögtön elkaptuk a fejünket. Azt éreztem, hogy valaki egész közel itt áll, és engem bámul. Oldalra fordítottam a fejem, és Liz szuggeráló tekintetével találtam szembe magam. Egy kicsit megugrottam, amikor ránéztem.

-Te jó ég! Téged meg mi lelt?-üvöltöttem, mert itt csak így lehetett kommunikálni. Eközben a háttérben elkezdődött A Live While We'reYoung.

-Hogy mi lelt?? - kérdezte számonkérőn - Azt kérdezed mi lelt?? Mi az, hogy ti itt Liammel szemérmetes pillantásokat váltotok olyan sorok mentén, mint pl.: let me kiss you?? Hmm?? Amanda, drágám. Mondd csak, nem gondolod, hogy valamibe be kellene avatnod??

-Mi?? Dehogy is – védekeztem - Nincs miről beszélni. Mert NINCS semmi. Életemben most láttam először, ezt igazán tudhatnád. És azt is, hogy nem vagyok azaz „egy este alatt szerelembe eső” típus-ez igaz.. – és amúgy is! Azaz összenézés véletlen volt. Azt se tudtam, hogy ott áll-na ez már akkora hanta volt, hogy azon csodálkoztam, hogy nem szakadt rám az ég - Viszont, Liz, egyetlenem-utánoztam - nem gondolod, hogy az utolsó számot még ki kéne élveznünk??? - utaltam arra, hogy elkezdődött az előbb Niall álltal felkonferált utolsó dal, a What Makes You Beautiful.

-Te jó ég!!NE!! Miattad lemaradtam!! - mivan?? Kérdeztem inkább csak saját magamtól. Nem én vagyok az, aki egy koncert kellős közepén kéri számon a legjobb barátnőjét a semmiért. Fél perc múlva viszont, már én is gondtalanul énekeltem a refrént:

-You doon't know! Oh-oh! Thats what makes you beautiful. oh-oh, you don't know you beautiful!!-és vége lett. Konfetti zápor, zenei aláfestő, és a fiúkköszönetet mondtak.

-Köszönjük, London O2!!!Hihetetlenek, csodálatosak és elképesztőek voltatatok ma! KÖSZÖNJÜK!! Imádunk benneteket!! - mondta Louis, majd hirtelen csak annyit láttam, hogy megnyílt alattuk a "föld", és egyenként beugrálltak a színpad alá.

A közönség még 10-15 percig tapsolt és sikított. Vagyis mi ennyit hallottunk még belőle, ugyanis egy idő után odajött hozzánk, az egyik barátságtalan securitys és így szólt:

- VIP-sek vagytok?