Bevezető

Kedves Olvasó, ki betévedtél ide!

Ez lenne, az én nem olyan régen indult blogomnak a Bevezetője.

Remélem, tetszeni fog, és felkelti annyira az érdeklődésedet, hogy követed a továbbiakat is!

Egy héten, 1 rész lesz, ami elég hosszú lesz, és ami mindig a hétvégén fog jönni! (Valószínű szombaton, vagy vasárnap.)

Igyekszem majd képekkel színesíteni a bejegyzéseket, hogy "ne legyenek olyan unalmasak", no meg, hogy segítsem egy kicsit a vizuális képzelőerőtöket.
A részek attól függetlenül fognak jönni, hogy kommenteltetek e az előzőhöz XY mennyiségűt, vagy sem. Ám ettől függetlenül örülnék neki, ha ilyen formában tudtomra adnátok, hogy tetszik, vagy akár azt is, hogy nem tetszik! Építő-kritikát ELFOGADOK.:D

Ennyit szerettem volna, így elsőre!

Enjoy!;)

*L

zene
Azt hiszem egy álmom vállt valóra, amikor megtudtam, hogy felvételt nyertem az Oxford Egyetemre. Egészen kicsi korom óta arra vágytam, hogy védőügyvéd lehessek. A sikeremben senki nem kételkedett, ugyanis amióta megtanultam beszélni, azóta be sem áll a szám. Ami a szívemen, az a számon. Ez néha áldás néha átok. Szóval, ott tartottam, hogy felvettek...igen! A levelemben két fajta válasz állhatott:

1. Tisztelt salalalalalalala örömmel tájékoztatjuk, hogy felvételt nyer a londoni Oxford Egyetemre!

2. Tisztelt sanananannanana sajnálattal közöljük önnel, hogy felvételi vizsgája az Oxfordi Egyetemre sikertelen.

És még mindig nehezemre esik felfogoni, hogy SIKERÜLT!! Felvettek! Költözhetek Londonba!! Ez fantasztikus!! Egyébként azért írtam, hogy "költözhetek", mert sajnos egyenlőre egy kisvárosban élek, ami olyan 150 km-re van Londontól!!

Naajó. Kedves olvasó! Felejts el MINDENT amit eddig olvastál. A fele sem igaz.

A nevem Amanda Johnson,

18 éves vagyok és Londonban élek apámmal, anyámmal 3 bátyámmal (Briann-nal, Adamm-mal és Steve-vel), illetve hugaimmal: Samanthával, és Nikollal. Fél éve dolgozok gyakornokként a Vouge-nál. Ezt a lehetőséget anyámnak köszönhetem, aki az újság főszerkesztője. Ha már a munkáknál tartunk: apámnak van egy jólmenő építkezési vállalata, és most jut eszembe, hogy nem is nagyon élek együtt a bátyáimmal. Mármint a 2/3ával. 

Ugyanis Adam apám nyomdokaiba lépett, és saját háza van nem messze innen. Ő Adam:

Ránézésre, ha nem ismerném kapásból azt mondanám, hogy üzletember. Mondjuk az is...:D

Steve,

vagy inkább mondjam, hogy Kalandos Steve?? Tehát Steve kaszkadőrként dolgozik, ám én inkább mondanám, hogy semmire kellő. Már ő is külön él..pontosítok: velünk él, mármint a házunkban vannak a holmiai, de róla tudni kell, ha gondol egyet, akkor egyik nap még itthon van, másiknap pedig már a sivatagban tevegel. Sosem lehet tudni, hogy éppen min töri a fejét. Hogy hova akar utazni, vagy milyen őrültségen ötlött ki éppen. Szegény anyát néha a víz leveri, mikor megtudja, hogy Sztívnek 3 nap eltűnés után annyi a mentsége, hogy bungee jumpingolni szeretett volna, ígyhát gondolta "miért is ne?" elment kipróbálni. Mondanom sem kell anyát nem igazán tudja megnyugtatni ezzel. Hogy apa mit gondol erről?? Ő valamilyen érthetetlen módon büszke semmirekellő bátyámra.

Aztán ott van Brian.

 Brian-t testvéremként szeretem. Mivel az is!D:DD: Najó. Ne poénkodjuk el. Szóval Brian. Az összes testvérem közül, talán vele a legszorosabb a kapcsolatom. A többiekkel is szoros, de vele ez más! Bármit megtudunk beszélni. BÁRMIT. Hamarabb észre veszi, ha bajom van, mint én magam. Csak egy nézés is elég ahhoz, hogy lássuk egymás gondolatait! JA! Majd elfeledtem! Adam 25, Steve 23, Brian 20, Sam és Nikol

a kishugaim pedig 4 évesek. Köztünk nagyon nagy a korkülömbség(mármint Sami, Nikol és a bátyáim meg én köztem), ugyanis őket anyáék örökbe fogadták. Mindettől függetlenül ha bárki megkérdezi:
-Ők hogy-hogy négerek?? Örökbe fogadtátok őket??-én erre büszkén azt felelem.
-Lehet, hogy örökbe fogadtuk őket, de ÉN a nővérük vagyok. És büszke vagyok rájuk-és az arcomról csak úgy sütni fog a büszkeség, miközben mondom. Mondjuk szerintem nincs az az ember, aki, ha rájuk nézne ne akarná megfogni a kis kezecskéjüket, vagy megsimogatni a pufi kis arcocskájukat! Rájuk általában én, vagy, ha esetleg én nem érek rá Monica,

 a bejárónőnk/házvezetőnőnk/mindenesünk vigyáz, mert ugyebár anya és apa is elég sokat dolgozik. Ám a hétvégéken mindig együtt van a család!! Csak nagyon kevés az olyan alkalom, amikor bent maradnak dolgozni, vagy esetleg el kell repülniük munkaügyben. Az utóbbi apánál, az előbbi anyánál gyakoribb.

Aztán lássuk a háziállatokat:
Stevenek van két bohóchala (olyanok, mint Némó a Némó nyomában c. filmből.) Sztíív és Sztíívi. Említettem már, hogy középső-legidősebb(vagy egyálltalán ilyen kifejezés??) bátyám enyhén EGOMÁN?? Nem? Mert akkor most mondom...

Adam nem tart házi kedvencet, mert ő úgy gondolja, hogy annyira be van táblázva, és olyan sok a dolga, hogy biztos mindig elfelejtené megetetni, és éhen halna a kutyája/macskája/tökmindegymije.

Nos Brian egészen más..Szerintem az ő szobája leginkább egy állatkerthez hasonlít. Tart hagyományos házikedvenceket: iylen például Kill és Bill a két bernáthegyi kutyája(gondolom a nevükből rájöttetek, hogy Brian Kill Bill fanatikus..), aztán van egy nagyonangyonnagyon édes sziámi cicusa, akit néha én is kölcsön veszek..nem olyan sokszor..naponta egyszer-kétszer...najó. Talán néha kisajátítom. De ez részletkérdés. Szóval a macskáját valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nemes egyszerűséggel elnevezte Cat(?????????????????????)-nek. ennyi volt a normális része. És akkor most jönnek a papagájok: 3 van. Van egy beszélő papagája, Gyuri. Egy törpepapagája, Perri és egy hullámospapagája Óceán. Ne kérdezd, hogy miért Óceánnak nevezte el... Aztán. Van egy görénye, Lily, aki igazából fiú, de mire erre rájöttünk, már késő volt, és mindenki megszokta, hogy Lily-nek hívjuk. Van még egy egész akváriuma, amiben cirka 200-300 féle hal úszkál boldogan, gondtalanul. Remélem nem haragszol meg, ha most nem sorolom fel, hogy milyen fajtájúak...

Samnek és Nikolnak egy sincs. Vagy MÉG nincs...

Akkor elérkeztünk hozzám. Nekem csak egy van: Liz a legjobb barátnőm.

Ha-ha-ha, mekkora poén volt! (Egyébként néha tényleg olyan, mint egy állat, de ez maradjon a mi titkunk.) Liz, egy átlagos magasságú barnahajú, zöld szemű néha idióta ám az esetek többségében igen kellemes teremtmény. Igazából én testvérként, a családom pedig már családtagként kezeli, ugyanis ideje nagy részét nálunk tölti. A szülei elválltak (méghozzá nem az a szép csöndes "beszéljük meg" vállás volt...). Az apukája üzletember, és állandóan utazik, így szinte sosincs Lizzy-re ideje. Az anyukája pedig akkor elhagyta, amikor elválltak az apjával, Bobbal. Ahhoz képest, hogy mennyi mindenen keresztül ment, a legjobb ember akit valaha ismertem, és azt is megmerem kockáztatni, hogy akit valaha ismerni fogok! Vicces, kedves, aranyos, odaadó, idióta, okos, csintalan, segítőkész, nem utolsó sorban gyönyörű(de komolyan csodaszép!) és még sorolhatnám.

*Írói megjegjegyz.: a blogban lesznek még új szereplők (5 biztosan..:)), de az ő bemutatásukat (ha lesz nekik egyáltalán..) a későbbiekben láthatjátok majd. :)

Akkor ennyi lenne a bemutatás. Remélem tetszeni fog a blogom!! Jó olvasást!:)