1.Rész-Készülődés

Kedve Olvasók!
Itt is lenne az első rész! Nagyon nincs így hozzáfűzni valóm! Olyannyira nincs, hogy jó olvasást kívánok! 
Hihi.

Xxxx, *L


*délután 15:23*

Éppen az agyámon szenvedtem bűnrossz romantikus filmeket nézve, a Batmen-es pizsamámban, amikor Monica nyitott be a szobámban:

-Kisasszony! Hát még mindig pizsamában van?? Ejnye-ejnye!! Gyorsan vegyen fel valamit! Itt van Liz kisasszony, és valami miatt szörnyen izgatott. Kívánja, hogy hazaküldjem, hogy lenyugodjon,-itt elkuncogtam magam, amit egy szúrós pillantással jutalmazott- vagy beengedhetem??

-Teljes lelki nyugalommal, és testi harmóniával beeresztheted vaskapunkon, ó Mónika, kinek szeme s éjjfekete haja olyan szép, hogy minden férfit megigéz!

-Kisasszony! Megkérhetem, hogy ne tegye gúny tárgyává a legújabb hajszínemet? Én is tisztában vagyok vele, hogy ez alkalommal kicsit sötétebb lett, de örülnék neki, ha inkább magával foglalkozna úgy látom ráfér!-mondta, és a hangjában némi gúnyt véltem felfedezni. Miután kiment a szobámból egy percre rá, már fel is váltotta Lizzy. Tényleg egész izgatott volt, és még mosolygott is. Ám amikor meglátott a mosolya helyét átvette a meglepettség.

-Te jószagú! Hát, hogy nézel ki?? Miért nem vagy felöltözve? És mondd csak...összesen hány napja nem fésülködtél?? Mert ahogy így elnézlek, egy kezemen nem tudnám megszámolni..

-Oké-oké. Vettem az adást! Nem lenne kedved inkább témát váltani, és szépen elregélni, hogy mégis mi a francért jöttél a házamba?-kiabálltam rá, kissé túljátszva a megsértett barátnő szerepét. Mindketten elröhögtük magunkat. Miután sikerült befejezni az idétlen vihogást, legjobb barátnőm "szót kért":

-Nos. Azért jöttem, mert TE JÓ ÉG!!!! NEM FOGOD ELHINNI, HOGY MILYEN JEGYEKET SIKERÜLT SZEREZNEM!!!!!-sikítozott össze-vissza-AMANDA!!!! Ma végre meglett munkám gyümölcse: 2 heti fáradozás, és nemtudomhány telefon után végre sikerült MEGSZEREZNEM ŐKET!! Kapaszkodjj! AMY, SZEREZTEM 2 VIP JEGYET A ONE DIRECTION  KÖVETKEZŐ LONDONI KONCERTJÉRE!!!!!!!!!!!!!!!!!-üvöltött. Nos, biztos nem ilyen reakcióra számított tőlem, amilyen a valódi volt, ugyanis ő már kitárta karjait arra várván, hogy megöleljem.

Ám ehhez képest én csak annyit mondtam:

-Oké!

-Mi???? Mi az, hogy oké???? EZ NEM OKÉ!!! EZ FANTASZTIKUS!! Az én forgatókönyvem szerint most sírnod kellene az örömtől!!

-Öhm...bocsánat, ha csalódást okoztam, és kiléptem a szerepemből-vágtam érdekes fejet-de nekem ez annyira nem fantasztikus! Mármint tudodood! Én ismerem őket, meg néhány számukat, és mivel VALAKI-céloztam Lizre-isszonyatosan nagy directioner ezért még a neveiket is tudom, de ha azt várod, hogy most felálljak az igen kényelmes és puha ágyikómból artikulálatlanul üvölteni, sikoltozni és ugrálni, akkor ezt rossz embertől várod. Elmegyek veled a koncertre, és örülök, hogy örülsz, de tudod, hogy én nem vagyok AKKORA, HATALMAS fan. Ja...amúgy mikor is lesz ez a kis konci??

-Először is nem "kicsi" oké??-vágott sértődött fejet- Ők igenis NAGY banda, a világon a LEGNAGYOBB, és örülnék, ha te is felfognád ezt végre!! Másodszor pedig ma este 8-tól-közölte egy éppen lesben álló mesterlövészt meghazudtoló nyugodsággal, és legalább úgy, mintha a mondandója elsőfele fontosabb lenne, mint a második. Miszerint MA ESTE 8-TÓL lesz a koncert.

-Igen, Elizabeth, tényleg??-nevettem erőltetetten.

-Ajj, ajj..a teljes nevemen szólítassz az nem jelenthet jót...

-Hát TÉNYLEG nem jelent jót!!-ripakodtam rá.-Mégis mikor akartál szólni erről?? Amikor már a kocsiban ülünk, a koncert helyszíne felé hajtva?? Vagy esetleg a koncert helyszínén?? Néha tényleg nem értelek. nem tudtál volna EGY, EGYETLEN EGY nappal hamarabb szólni?? Komolyan mondom, nem hiszlek el..

-Jó, oké. Bocsánat. Tudom, hogy szólhattam volna előbb is, de csak most jutott eszembe...

-MI??MIVAN?? Mégis mióta tudod, hogy ma programunk lesz??

-Egy hete...-mondta és összeszorította a szemeit, arra várva, hogy most akkor hűűűdelecseszem. A reakciómon, még én is meglepődtem. Hitetlenül elnevettem magam. De aztán a nevetésem átcsapott röhögőgörcsbe. Komolyan nem hittem el az egész szituáció abszurditását. Hogy lehet valaki ennyire feledékeny?? De komolyan. Normál esetben, lehet, hogy lecsesztem volna, de most valahogy nem ment. Olyan aranyos volt, ahogy próbálta eltussolni feledékenységét, hogy inkább csak nevettem. Miután befejeztem a vihogást, és képes voltam ember módjára viselkedni, ezt mondtam:

-Jó, nyugi. Most van 4 óra. Még van ugyanennyi időnk elkészülni! Gondolom, te arra gondoltál, hogy majd nálunk elkészülsz és az én cuccaimból felveszel valamit. Így van?

-Hááát...tulajdonkéépen igen. De csak azért, mert aaaaaaanyira nem volt mit felvennem!!

-Ahhaaaaa-mondtam, mert ahogy magam elé képzeltem Liz gardróbját, amiben viccen kívül van vagy 2000000 ruha, ez elég hihetetlennek tűnt. De inkább ráhagytam.-Na. Akkor én megyek a SAJÁT fürdőmbe, hajat mosok! Te tedd ugyanezt, csak te menny a vendégszoba fürdőjébe!! Tudod hol találsz törülközőt ugye??

-Nem Amanda nem tudom. Bébi korunk óta ismerjük egymást, és konkrétan itt élem a fél életem, és félig gyakorlatilag itt is lakok, de nem. Nem tudom hol találok egy törülközőt!-nézett szemrehányóan RÁM. Najó. Most akkor ki is a "rossz"?? Inkább ráhagytam a dolgot, és elmentem fürödni. Max 20 perce állhattam a tus alatt, és már éppen a sampont öblítettem a hajamból, amikor valaki majdnem benyitott, majd elkezdett dörömbölni az ajtón. Aztán mivel (gondolom) észrevette, hogy sehogysem nyitom neki ki, beordított:

-AMANDA! MENNYI IDEIG MOSOD  MÉG A HAJADAT?? KONKRÉTAN 30 PERCE BENNT VAGY!! ÉS MOSTMÁR "CSAK" 3 ÉS FÉL ÓRÁNK VAN!!Mondjuk-folytatta halkabban Liz-folytasd csak..ahogy láttam ráfér...-aztán dünnyögött még valamit, de azt sajnos már nem hallottam. Mivel nem volt kedvem összeveszni azon, hogy most nekem van e igazam, vagy neki(természetesen nekem, de ez már részletkérdés...) inkább csak folyattam a tevékenységemet, és mikor úgy éreztem, hogy sikerült felhevíteni a testem körülbelül 120°C-ra, kiléptem a kádból. Megtörülköztem, a hajamat pedig becsavartam egy hajtörölközőbe. Gondoltam, húzom még barátosném agyát, és levágom a körmöm, meg elszöszmötölök egy félórát, de inkább nem akartam még jobban feldühíteni az amúgy is mérges Lizzyt. Miután kiléptem a fürdőszobából viccesen gyorsan magam elé emeltem a kezeim és azt kiabálltam:

-Ne!! Ne bánts! Kérlek!! Legközelebb jó leszek! Megjavulok, csak ne üss meg!!

-Ha, ha ha. De vicces vagy. Ám a helyett, hogy ezen a ferge-mostfigyeljj-teges poénokon töröd az agyadat, nem koncentrálhatnánk valami VALÓS dologra?? Mire is?? Ja, IGEN! MÁR CSAK CIRKA 3 ÓRÁNK MARADT A KONCERTIG!! ÉS TE EGY ROHADT FEHÉRNEMŰT NEM VOLTÁL KÉPES MAGADRA VENNI!!-oltott le azonnal a legszebb fehérnemű szettemben álldogálva…Na viszont ezt nem nyelem le!

-Igen?? Nincs rajtam még egy fehérnemű se?? Talán annyira elvakít a nemrég ajándékba kapott fehérneműm szépsége, hogy nem veszed észre, éppen a kedvenc hercegnős törölközőmben ácsorgok előtted? Mivel ebben az ügyben ÉN vagyok a hiányt szenvedő alany, ezért a továbbiakban ÉN dirigálok?? Elég világosan fejeztem ki magam?

-Igenis, kapitány!-vágta haptákba magát Lizzy. Kicsit talán el is mosolyodott, de mikor meglátta az én komor képemet, rögtön lehervadt az az idióta vigyor a képéről.

-Na, azért. Akkor én most szépen felveszek valami alsóneműt, rá pedig egy itthoni ruhát, hogy nehogy összekenjem magam valamivel…javaslom te is tedd ezt!-miután sikeresen „felöltöztem”, jöhetett a hajszárítás. Nos..ez már nem ment olyan könnyen. Mondtam már, hogy Liz alcsony lány, hosszú barna hajjal, és zöldes szemekkel?? És aztis, hogy én ennek a tökéletes ellentétje vagyok?? Magasabb vagyok(nem az az óriás, de egy pötivel magasabb), mondjuk a hajunk ugyanolyan hosszú, kb, és ugyanolyan barna, csakhogy nekem most éppen kékes-és lilás színekben úszik az alja, és kék szemmel áldott meg az Ég. Azért mondom, hogy „most éppen”, mert nálam elég gyakoriak a „természetfeletti” hajszínek. Volt már kék, sárga, rószaszín és májva ombrém, de előfordult, hogy asz egész piros, világoslila vagy éppen világoskék-rózsaszín-és lila színekben úsztam. Vagyis a hajam.

Szóval ott tartottam, hogy hajszírítás. Szóval nekem egy incivel rövidebb a hajam és kevesebb. Az ENYÉM…nos a Lizé, már közel sem ilyen. Vastag, hosszú és sűrű is. Míg az enyém 3 perc, addig az övével közel sem boldogultunk ilyen könnyen. Nagyjából 15-20 percre becsülném azt az időt, mialatt KÉT(KETTŐ, TWO, II) hajszárítóval sikerült szárazzá varázsolnunk az egyetlenem haj koronáját. Ami ez után, inkább hasonlított egy szénakazalra, de ez legyen a mi kis titkunk.

Miután átestünk a hajszárítás traumáin, jöhetett a SMINK!! A kedvenc részem!!:) Először is azért, mert nagyon szeretem kifesteni magam és másokat is. Másodszor, pedig mert Elizabeth ezt a részt utálja a legjobban! Ha-ha.
Miután egy kicsit lealapoztam az orrom és a homlokom(sosem kenem be az egész fejemet, mert az alapozóm színe tökéletesen megegyezik a bőrömével továbbá nem szeretem, ha az egész arcom be van kenve. pum-ktum!) jöhetett a korrektor az apróbb bőrhibákra és a szemem alá. Mikor ezzel is végeztem, jöhetett a szemspirál, és a tus. Arra gondoltam, hogy mivel ma végül koncertre megyünk, kicsit jobban odafigyelek a tusvonalamra, éshát azt találtam ki, hogy most nagyobbat is húzok, mint ahogy szoktam. Váááá, mekkora lázadó vagyok.-_- Aztán jöhetett egy kis bronzosító, meg egy halvány, de mégis számottevő rózsaszín szín, az ajkaimra.

-Miután még szebbé sminkeled magad, mint ami vagy…bár kötve hiszem, hogy ez lehetséges-jegyezte meg halkan, majd köhintett egyet, mintha mi sem történt volna!-kérlek megtennéd, hogy vetsz egy pillantást, ha nem túl nagy kérés, egyetlen édes oaadó barátnőd fejére, és miután konstantáltad, hogy mennyire szarul nézek ki, kisminkelnél VÉGRE???

-Oké-oké-oké. Nyugi tigris!-nevettem fel.-Na gyere ide, te odaadó barátnő!-Liz-t nagyjából ugyanúgy sminkeltem ki, mint magamat, csak neki nem húztam tusvonalat, és az ő száját már bátran kiemeltem egy gyönyörű sötétrózsaszín rúzzsal.

Ez után jöhetett, a dolog neheze:
-Mit vegyünk fel?-kérdeztük egyszerre.
-Ha én azt tudnám…-mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.
Mindketten odaálltunk fehérneműben a gardróbom elé, és legalább úgy szuggerálltuk a ruháimat, mintha csak arra várnánk, hogy maguktól ránk „adódjanak”…
Fél óra ácsorgás után így szóltam:
-Figyeljj, Lizzy…már csak 1 óránk maradt, úgyhogy jó lenne kitalálni, hogy mégis mi a píííípben menjünk!!
-Nem mondod?-nézett rám legalább olyan kétségbeesett(ha nem kétségbeesetebb) arccal, mint maga, a szituáció volt. Egy újabb 10 perc után megvilágosodtam!! Kivettem a RAMONES pólómat,
LÁSD:

hozzá pedig egy testhezálló, türkizkék, térdigérő, csőszoknyát, amihez a képen látható bal oldali cipőt választottam:

Miután a hajamat lazán kiengedtem, és beletúrtam egy kicsit, jöhetett Liz. Neki a képen látható összeállítás választottam egy fekete platformos magassarkúval.

Miután elétettem a ruhadarabokat ő csak ennyit mondott:
-Köszönöm Amanda!! Nem tudom, mi lenne velem nélküled!! Habár, ez a cipő gyönyörű..mégis csak egy koncertre megyünk!! Nem kellene inkább valami lapostalpút?
-Öhm…Nalátod! Erre nem gondoltam!! Akkor várj itt és én mindjárt hozok egy megfelelő cipellőt!-mondtam, majd eltűntem a gardróbomban.

-Mit szólnál ehhez?? Vagy ez túl „szegecses”?? Igen…Váárj. Keresek valami mást-fordultam vissza a cipőkhöz.-Ááááááááááááááááá. MEGVAN!!! Ez a TÖKÉLY. Szuperkényelmes, és NAGYON jól néz ki!!

-Amanda-kezdte Liz-köszönöm!!-és nagyon úgy nézett ki, mint aki meg akar ölelni.
-Na, azt már nem!-mondtam, és elléptem előle.-Azt hiszed ennyivel kiengesztelhetsz azok után amiket mondtál a hajamról?? Cöhhh. Rosszul hitted-mondtam, és a végén kiesve a szerepemből elnevettem magam, és megöleltem, nehogy mesértődjön itt nekem!

Azt után, hogy felöltözött, csak gyorsan összekonytolta/csutizta/fogta a haját, ami szelíden megjegyezném, így úgynézett ki, mint valami extranagyra nőtt dió. 

Mindezek után, negyed 8kor az ajtóban toporogtunk Brian bátyámra várva, aki valljuk be, akármennyire is imádja az ő egyetlen Amanda hugát, nem rajongott annyira az ötletért, miszerint neki kell elfuvaroznia minket az O2 Arénába. Hát igen. Így járnak azok, akik nem rendelkeznek jogsival..:(

Lényeg a lényeg Brian-t sikerült leimádkozni az emeletről cirka 10-15 perc alatt. Khm-khm. De amikor lejött...